Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIX. 1365. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

�tnak neveztek, az alperesek szerint viszont a Terebes-re vezet� �t máshol van; ue. �t egy helyig, ahol a privilégium 2 határjelet mondott, de csak egy f�ldhalmot találtak; ue. �t egy t�lgyfáig, ami alatt a privilégium f�ld-határjelet jelzett, de azt ott nem látták; ue. �t egy másik helyig, ahol kivágott és megégett t�lgycsonkot találtak; ue. �t egy helyig, ahol a privilégium f�ld-határjelet jelzett, benne t�lgyfával, de ott csak egy t�lgyfát találtak; 2 határjel, amit a felek Kolbása és Hegyallya birtokok val�s határjeleinek neveztek, és itt az alperesek azt mondták, hogy a felperes Kázmér-i nemesek a bemutatás során az els� helyt�l egészen odáig nem a privilégium szerint, hanem annak tartalmán kív�l, teljesen az � f�ldjeiken vezették �ket; f�ld-határjellel k�r�lvett t�lgycsonk, ahol a privilégium 2 határjelet mondott; a privilégium által is jelzett másik 2 határjel, és az alperesek szerint ott 3 határjel volt, de �k ott 2 határjelet és egy megégett c�l�p�t láttak a 3. helyen; amikor innen a felperesek mutatása szerint tovább akartak menni a további határjelekhez, Kutlin-i András fia Tamás fia: Gy�rgy �ket nem a bejárást�l, hanem a határjelek emelésér�l és az onnan más jelekig tart� f�ldrészt�l tilalmazta, így �t aznap és ott István és Pál felperesek ellen a királyi jelenlét elé idézték aug. 1-jére; majd a Hegyallya-i nemesek Kolbása határait nem István király privilégiuma, hanem saját mutatásuk szerint így járták be: boz�tos egy forrás mellett és 2 nagy fa, az egyik hárs, a másik t�lgy; meder; Kolbása foly� mellett egy kis boz�t szánt�f�ldek végében, ahol azt mondták, hogy ott határjel volt, de a Kázmér-i nemesek azt elszántották és lerombolták; Kolbása foly� partján 2 halom, amiket a Hegyallya-i nemesek a Kázmér-i nemesek által lerombolt f�ldjeleknek mondtak; szánt�f�ldek; t�lgyfa; k�z�t mellett egy t�lgyfa mint határjel; ue. mellett �sszesen 4 t�lgyfa (az egyik megégett); azon 2 határjel, amiket a felek birtokaik val�s határjeleinek mondtak; szánt�f�ldek; f�ld-határjel, benne t�lgy elégett t�rzse; határjel, amir�l azt mondták, hogy nem a privilégiumnak megfelel�en emelték; a korábbi hely, ahol korábban a Kázmér-i nemesek 2, a Hegyallya-iak 3 határjelet mondtak; mindezek után a vitásnak maradt f�ldet fogott bír�kkal egy�tt szemmel 2,5 ekényinek tekintették. A káptalan ezen jelentését megtekintve a felek képvisel�i ennek alapján igazságot kértek az országbír�t�l. Mivel a káptalan jelentése szerint Mikl�s fia: Pál val�sabb határokat mutatott meg István király privilegiális oklevele alapján Kolbása és Hegyallya k�z�tt, mint a Hegyallya-i nemesek, és a káptalan oklevelében ezen határok majdnem teljesen azonosak az István király oklevelében lev�kkel, az országbír�nak, valamint a vele ítélkez� bár�knak és az ország nemeseinek �gy t�nt, hogy az ország szokása szerint az esk�t Pálnak kell megítélni a Kolbása nev� birtoka határai igazolására, ezért István comes ezen bír�társaival egy�tt meghagyta, hogy FelKázmér-i Mikl�s fia: Pál (v. a képvisel�je) a királyi emberek és a leleszi konvent tan�ságai jelenlétében (akik kik�ldésére az országbír� más levelével kérte a konventet) j�l. 26-án [?] (sancto [! ∋: secundo?] die Jacobi) Kolbása birtokot a szomszédok és az alperesek v. képvisel�ik jelenlétében az István király (ott általa eredetiben bemutatand�) privilegiális oklevelében foglalt határok szerint a Hegyallya-i nemesek birtoka fel�l végig járja be, a korábbi bejárással azonosan, majd az egyik határjelnél nyolcadmagával, nemesekkel (akik k�z�l 1 a k�zvetlen v. távolabbi szomszédjai k�z�l val� kell legyen, mivel Mátyás képvisel� azt mondta, hogy Kolbása birtok k�r�l az alperes nemesek a határtársak), �v�ket megoldva, mezítláb, f�ldet a fej�k f�lé emelve, ahogy f�ldre esk�t 92