Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVI. 1362. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

493. 1362. okt. 21. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy színe el�tt a király perhalasztó oklevélnek megfelel�en Spacha-i Vid fia: János mester – Souar-i Péter fia Sous (dict.) Miklós özvegye (vagyis a saját leánya) nevében a királyi kápolnaispán ügyvédvalló levelével – aug. 1-jén (oct. Jacobi) el�adta ue. Souar-i Péter fiai: Sous (dict.) György, Sous (dict.) János és Sous (dict.) László ellenében, hogy Sous (dict.) Miklós leányának az apja minden birtokrészéb�l és -jogából leánynegyed jár, és ezt a leány anyja, vagyis Miklós özvegye meg akarja kapni Péter fiaitól, akik nevében erre Herric fia: János a királyi kápolnaispán ügyvédvalló levelével azt felelte, hogy ha e nemes leány annyi id�s lesz, hogy a leánynegyed ügyében �ket jog szerint nyugtatni tudja és err�l nekik igazolólevelet (littere expeditorie) tud adni, akkor a neki az apja: Miklós minden birtokjogából és -részéb�l járó leánynegyed kapcsán Péter fiai készek megfelel� elégtételt adni. Mivel a képvisel�k az országbíró kérdésére azt mondták, hogy a leány még csak 1 éves és ezért a leányjogai ügyében Péter fiait még nem tudja nyugtatni, ezért az országbíró, a bárók és az ország vele ítélkez� nemesei úgy vélték, hogy a leánynak birtokban kell kiadni a leánynegyedet az apja birtokrészeib�l és -jogaiból addig, míg az érett és törvényes kort el nem éri, hogy képvisel�t állíthasson, v. Péter fiait a leánynegyed ügyében nyugtatni tudja. Ezért az országbíró írásban kérte az egri káptalant, hogy küldjék ki mindkét fél részére tanúságaikat, akik jelenlétében Darouch-i János fia: György (János mester felperes részére), ill. Kutus-i László fiai: Miklós v. Péter (Péter fiai részére) királyi emberek szept. 15-én (oct. Nat. virg. glor.) menjenek a szomszédok és a felek v. képvisel�ik jelenlétében a néhai Miklós saját, csak �t illet� birtokrészeire, és el�ször a Souar birtokon lev� részéb�l a telekhelyekben és a Sokuth ~ Sokwth (dict.) sókútban, majd Miklós többi birtokrészéb�l is fogott nemes bírók segítségével annyit, amenynyi a leánynegyedért ezekb�l jár – ha lehet, egy tömbben (in uno loco et in uno ambitu), ha pedig ez nem lehetséges, akkor különböz� helyeken a többi részekt�l elkülönítve –, mások jogának sérelme nélkül, minden haszonvétellel iktassanak a leánynak, ill. annak nevében nagyapjának (avus): János mesternek és az anyjának: az özvegy nemes asszonynak, akik a leányt mindezek jövedelmeib�l és bevételeib�l tartsák el (conservare) addig, míg el nem éri a törvényes és érett kort, hogy saját negyedjogát megkaphassa és arról igazoló oklevelet adhasson; a királyi és káptalani emberek emellett tekintsék meg a János mesternek és az özvegynek a leánynegyed fejében iktatott birtokrészek jobbágyainak számát és haszonvételeit, és err�l részletesen számoljanak be a káptalannak, annak érdekében, hogy a leány, miután elérte a törvényes kort és megkapta saját negyedjogát, a most a nagyapjának és anyjának iktatott birtokrészeket és a Sokut kúban lev� részt ugyanazon (vagy jobb) min�ségben és � 263