Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVI. 1362. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
ezért a báni emberek a földrészt annak tartozékaival, a felek beleegyezésével és az általuk odavezetett fogott bírókkal a béke kedvéért két egyenl� részre osztották, helyenként új határjelek emelésével, és mindkét részt az adott fél birtoka fel�l a feleknek hagyták örök birtoklásra, az alábbi elválasztó határok szerint: az Ebresr�l Zlauia felé tartó nagy út; Berch-en kereszttel jelölt Tul fa; nagy völgy; erd�; kaszáló; Zegenye folyó partján kereszttel jelölt vadkörtefa; szántóföldek; kút; Berch-nél kereszttel jelölt Tul fa; völgy; völgy caput-jánál kereszttel jelölt Tul fa; Berch; földjellel körülvett Hrazt fa; hegy; kereszttel jelölt Byk fa; Gnylnapataka folyó caput-ja; ezen folyó; Miklós és János fiai Kedhel nev� falva mellett kaszálók; a Kaproncha-ról Lyudbreg felé tartó nagy út – és az ezen határoktól nyugatra lev� rész János bánnak, a keleti Miklósnak és János fiainak jutott örökre; ezenfelül a Gnylnapatak patak medrében lentebb haladva addig, ahol az egy erd� oldalából nyugat felé a Golombokpataka nev� patakba folyik, az ezen két folyó közötti részt János bán és János fiai Miklósnak hagyták, aki azt állította, semmilyen részt nem bír a fenti részekben és erd�kben; egy másik elválasztó határt bejárva (Golombokpataka folyása egy nyíllövésnyi távolságban észak felé; szántóföldek 1 holdnyi hosszúságban; nagy erd� szélénél kereszttel jelölt Tul fa; ezen nagy erd�n át kereszttel jelölt Tul fák; Plythuicha folyó révénél kereszttel jelölt, földjellel körülvett Tul fa) az attól nyugatra lev� részt János bánnak, a keletre lev�t pedig János fiainak hagyták minden haszonvétellel, örök birtoklásra. Mivel tehát a káptalan oklevele szerint a vitás földrészt a kaszálóval és más haszonvételekkel a báni és a káptalani emberek a felek megegyezésével 2 egyenl� részre osztották, és a felek mindegyikének hagyták és csatolták a maga birtoka fel�l fekv� részt, ezért Leustach bán bírói hatáskörénél fogva, más jogának sérelme nélkül a feleknek hagyja saját birtokjogukat minden haszonvétellel, a mondott határok szerint. Err�l bánsága függ�pecsétjével meger�sített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. Zagrabie, 3. die termini prenotati, a. d. 1362. E.: Dl. 101 676. (Batthyány cs. lt. Maioratus. Ludbreg 1. 17. 6.) Hátlapján újkori kezekt�l tárgymegjelölések. Függ�pecsét barna fonata. Má.: Ue. jelzet alatt, újkori. R.: Halász É., Szlavón 275. és 276. szám; Halász É., Slavonskih banova 67. 244. 1362. máj. 24. Terebes Tamás mester, Lachk fiai: Miklós és Pál mesterek, [Zemp]lin-i comes-ek vicecomes-e és a szolgabírók tudatják, hogy Péter testvér Lelez-i prépost és konventje kérésére kiküldték egyiküket tilalmazásra és Lelez birtok lerombolt határjele megtekintésére, aki visszatérve elmondta, hogy a Helmech-i népek v. hospesek, Mykch néhai bán fia: Akus mester jobbágyai Lelez birtok földjének nagy részét a � 139
