Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVI. 1362. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

prépost és konventje számos törvényes tilalmazása ellenére hatalmaskodva felszántották, bevetették, az egyik határjelet ott szántással eltörölték (a másik határjel megmaradt), és ezt � saját szemével látta, ezért a Lelez birtok határain belüli ezen földrészen Akus mester népeit és hospeseit a szántástól, vetést�l, a termések levágásától és azok elvitelét�l a prépost és konventje akaratából tilalmazta. D. in Terebus, III. f. an. Asc. d., a. eiusdem 1362. E.: SNA. Leleszi prépostság mlt. Acta saeculi 1300. 114. (Df. 233 722.) Hátlapján azonos kézt�l tárgymegjelölés, valamint 3 zárópecsét töredékei. 245. 1362. máj. 24. 1362., die 24. Maii, ind. 15. A velencei államtanács határozatai: mivel a város követét [Paulo Quirino], aki a raguzai és cattarói részekr�l hajóval tért vissza, Subich Jakab és társai felfegyverzett hajókkal és bárkákkal megtámadták, akarata ellenére a Lesna-i földre vitték, ott napokig fogva tartották, kinyitották minden levelét és iratát, ezért a tanács küldjön követet a bánhoz, aki adja el� a velencei polgárok elleni ezen és egyéb jogtalanságokat, mondván, Velence nem hiszi, hogy mindez a bán v. a király tudta nélkül történt volna. Mivel Velence érdeke mindig is az volt, hogy a király és a bán alattvalóival mindenütt kegyesen bánjon, biztos abban, hogy a király és a bán szándéka is az, hogy alattvalóik Velence alattvalóit ne támadják meg, hanem inkább barátságosan kezeljék. És bár Velence elhatározta, hogy err�l panaszt tesz a király el�tt, de azt el�ször mégis a bán el�tt teszik meg, kérve �t, hogy tartsa magát ahhoz, ami a király és a bán honor-ja érdeke. A nuncius mondja el a fenti ügyben résztvett raguzaiak által Velence ellen elkövetett ezen és egyéb jogtalanságokat és sértéseket is, majd visszatérve a bántól számoljon be mindenr�l, majd menjen Raguzába, fejezze ki ott is neheztelését ezen ügyekben és kérjen elégtételt. Ha erre az ottaniak nem hajlandóak, tiltakozzon és értesítse levelében a tanácsot, majd menjen a magyar (U) királyhoz, és adja el� neki Velence minden panaszát, és azt is, hogy mit kért Velence mind a bántól, mind a raguzaiaktól, és �k milyen választ adtak. Végül kérje meg a királyt, hogy kegyeskedjen minderr�l úgy gondoskodni, ami honor-jának megfelel�, és ahogy a király és a Velence közti, jog szerint és kölcsönösen meger�sített békeszerz�dést sértetlenül megtartják az övéi, úgy óhajtja azt meg�rizni Velence is, aminek szándéka sosem az volt, hogy a királynak és övéinek ártson, hanem, hogy neki mindenben kedvére legyen. Ha a nuncius nem találja meg a bánt, akkor egyenesen Raguzába menjen, és visszatértében adja el� a bánnak a fentieket. Ha pedig a bán nincs azokon a részeken – mivel úgy hírlik, hogy Magyaro.-ra (H) megy –, adja neki el� mindezt ott, ahol megtalálja �t. (Más javaslat szerint külön nuncius menjen a királyhoz, egy másik pedig a bánhoz és Raguzába.) 140 �