Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

97. 1360. febr. 13. A pannonhalmi (Sacer Mons Pannonie) Szt. Márton-monostor konv.-je jelenti [I.] Lajos királynak (H): László veszprémi püspök, királynéi udvari kancellár és egyháza részére gyűrűspecsétje alatt kiadott, egy évig hatályos, általános érvényű nyílt megbízólevelének (l. 53. szám) értelmében Chatar-i Lőrinc fia Domokos királyi ember társaságában Istvánt, a monostor Keurusheg-i egyházának papját küldték ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy jan. 25-én (in fe. Conv. B. Pauli ap. nunc preterito) kiszálltak a püspök és egyháza Tolna m.-i Zanas-on lévő birtokrészére, amely az ott folyó pataktól Ke-re, a dömösi egyház ottani birtokrészével szomszédos, és ahol a püspöknek és egyházának jobbágyai vannak. A birtokrészen a szomszédokat – kiváltképpen Zyl-i Demeter fiait: Györgyöt és Istvánt – összehívva hj.-t végeztek, majd más birtokrészektől– kiváltképpen Demeter fiai: György és István említett patakon túli birtokrészétől– elválasztva a püspöknek akarták iktatni, amikor a nevezettek a hj.-t nem, de a határjelek felállítását és az iktatást tiltották, más ellentmondó nem volt. Mivel aznap egy másik birtok hj.-akor őket már megidézte a királyi ember, másodszori idézésre nem volt szükség. D. f. V. prox. an. domin. Esto michi, a. d. 1360. E.: Veszprémi érseki és főkápt.-i lt. Oklevelek. Zanas 3. (Df. 200 234.) K. szerint papír. Vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét töredékei, szalagja. K.: Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 102–103. (97. szám). R.: Veszpr. reg. 211. (535. szám); Fenyvesi, Tolna 114–115. (221. szám). 98. 1360. febr. 13. A pannonhalmi (Sacer Mons Pannonie) Szt. Márton-monostor konv.-je jelenti [I.] Lajos királynak (H): László veszprémi püspök, királynéi udvari kancellár és egyháza részére gyűrűspecsétje alatt kiadott, egy évig hatályos, általános érvényű nyílt megbízólevelének (l. 53. szám) értelmében Chatar-i Lőrinc fia Domokos királyi ember társaságában Istvánt, a monostor Keurusheg-i egyházának papját küldték ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy febr. 8-án (sabb. prox. an. domin. Exsurge prox. preteritam) Somogy m.-i nemesek és közrendűek körében vizsgálódva megállapították az igazságot. E szerint Kys (dict.) Péter, a királyné Vylak-i népeinek villicus-a és az odavalósiak [1357.] máj. 23-án (f. III. prox. an. fe. Penth., cuius quarta adveniret revolutio annualis) Jakab fiainak villicus-át, Miklóst vejével, Györggyel és leányával a Babolcha-i piacról szekéren hazafelé tartó útjuk közben elfogták, kegyetlenül megverték, Vylak-ra vitték, szekerüket, lovukat, más javaikat és a náluk lévő pénzt elvették, Miklóst és Györgyöt, a püspök Gurgeteg-i jobbágyait kalodában bezárták egy szobába, 8 napon át füsttel gyötörték, Miklós leányát 2 napig fogva tartották, majd a ló és a szekér nélkül bocsátották el, a ló az ütlegelés miatt el is pusztult. A villicus és az 62