Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

és a régi plébános testvére, Hannus, mindannyian Leuche-i polgárok a birtokrészek iktatását tiltották, ezért a királyi ember őket Jakab mr. ellenében király jelenléte elé idézte dec. 4-re (ad quind. dict. f. VI. prox. tunc venturas). Tá.: Bebek István országbíró, 1364. ápr. 2. Dl. 5181. (Acta Jesuitica. Leucsovien. 5. 23.) Má.: 1. Dl. 25 118. (Acta Jesuitica. Leucsovien. 14. 37. (18. sz.-i egyszerű Má.-ban.) 2. Dl. 36 444. (Acta eccl. 71. 44.) (1761. szept. 13-i hitelesMá.-ban.) 1126. 1360. nov. 23. A vasvári egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Miklós testvér szentgotthárdi (S. Gothardus) apát a maga, famulus-ai, jobbágyai és egyháza nevében – akikre háruló esetleges terheket magára vállalta, ameddig birtokaikon tartózkodnak, és ha a megállapodást nem fogadnák el –, másik részről a Vasvár m.-i Iwanch ~ Iuanch-i Aiakas (dict.) Miklós fiai: János, Domokos, Miklós és László mr.-ek a maguk, valamint összes famulus-aik és jobbágyaik nevében – terheiket a fentihez hasonló feltételekkel magukra vállalva – előadják, hogy a közöttük eddig történt károkozások, sérelmek, jogtalanságok ügyében – kivéve Tamás és István megölésének ügyét –, továbbá az összes bírságok ügyében – kiváltképpen amelyben Péter volt szentgotthárdi apát Iwanch birtok becsértékében és más birsagium-okban Iuanch-i Miklós fiai ellenében elmarasztaltatott, ill. a nevezettek elmarasztaltattak Péter apát ellenében – nemes fogott bírák közreműködésével megállapodásra jutottak. E szerint a fentieket illetően kölcsönösen felmentik egymást. A felek a birtokaikon élő famulus-aik és jobbágyaik felett az eddig elkövetett ügyekben maguk tartoznak ítélkezni. Azt is elmondták, hogy a nagyságos Bubek István c. jelenlegi, és Zeech-i Miklós c. volt országbíró oklevelei (előbbiét l. 1109. szám) értelmében nov. 18-án (in oct. fe. B. Martini conf. nunc prox. preteritis) királyi emberek által, fogott bírák közreműködésével, a kápt. tanúságtétele mellett Iuanch-i Miklós fiai Lugas birtokát határjelekkel elválasztották Miklós apát és egyháza Gyarmath és Gradunfolua birtokaitól Aiakas (dict.) Miklós oklevelei – kiváltképpen [III.] Béla király (H) privilégiuma (l. Reg. Arp. I. 517. old. 167. szám u. pótlandó bejegyzés) –, valamint Miklós apát és egyháza oklevelei szerint. A felek a határokat illetően örök hallgatást vállaltak magukra. Mivel Lugas birtok Miklós fiaira szállt, ezért ha Miklós apátot Lugas birtok becsértékében marasztalnák el, akkor a nekik járó részt kötelesek elengedni Miklós apátnak. A jelen megállapodás fejében járó békebírságot a felek egyenlő arányban kötelesek megtéríteni. Mindezeket a felek a jelen oklevél tanúsága értelmében vállalták. D. f. II. prox. p. oct. fe. B. Martini conf., a. d. 1360. E.: VAML. Szelestey cs. lt. 15. (Df. 261 536.) Kissé vízfoltos. A Fk.-en a megpecsételés módja nem vehető ki. 600