Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

nagyságos Zeech-i Miklós c. korábbi országbíró oklevelei révén, ezt követően – mivel a király Miklós c.-t Da és Ho. bánjává nevezte ki, az országbírói honor pedig megüresedett, az ügy [1359.] máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) került a király halasztó oklevele értelmében, időközben az országbírói honor-t a király Ugrinus fia Miklós c.-nek adományozta, az ügy pedig halasztó oklevelek révén először [1359.] okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch. in a. prox. transacto preteritas), majd pedig [1360.] máj. 1-jére (ad presentes oct. fe. B. Georgii mart.) jutott. A határnapon – Ugrinus fia Miklós c. országbíró időközben elhunyt, a király pedig Bebek István c.-nek adta az országbírói honort – színe e. megjelenve István fia László bemutatta a váradi egyház kápt.-jának a fent említett birtokvisszavételt, tiltást és idézést tartalmazó oklevelét. E szerint István fia László Petenye fia Miklós királyi ember és a váradi kápt. tanúságtevőjének társaságában [1357.] dec. 20-án (in vig. fe. B. Thome ap. in predicti a. preteriti) kiszállt Gylienus birtokra, és azt magának akarta iktattatni, Jakow fia László, Lőrinc fia Miklós és András fia Mihály serviens-ei azonban uraik nevében az iktatást tiltották, aminek ő tudni szeretné az okát. Erre a személyesen megjelent Jakou fia László, Lőrinc fia Miklós és András fia Mihály mr.-ek úgy válaszoltak, hogy Gylianus birtok örökség jogán őket illeti, és ennek igazolására bemutattak 3 oklevelet, az egyik az egri egyház kápt.-ja (l. Sztáray I. 24. old. 19. szám), a másik a váradi kápt. (l. Anjou-oklt. XIV. 386. szám), a harmadik [I.] Károly király oklevele (l. Anjou-oklt. XXVI. 381. szám) volt. Hogy László, Mihály és Miklós mr.-ek Gelyenus birtokot örökség címén emberemlékezet óta birtokolják további 6, vizsgálatról szóló oklevéllel – egy egri és egy Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja által kiállított oklevéllel, valamint a Lelez-i és Jazow-i egyházak konv.-jeinek 1358. évi (a. d. 1358.) okleveleivel (l. Anjou-oklt. XLII. 1430–1433. számok), továbbá a váradi egyház kápt.-jának és Zathmar m. alispánjának és szb.-inak [1359. évi] (in a. prox. transacto) okleveleivel – kívánták bizonyítani. Ezekkel szemben István fia László 5 oklevelet mutatott be, az egyik a váradi egyház kápt.-jának chirographált, a király pecsétfője alatt visszazárt 1300. évi (a. d. 1300) oklevele (l. Sztáray I. 37. old. 31. szám

), a második Demeter királyi tárnokmr., bácsi és trencséni c., Zathmar, Byhor és Zabouch m.-kbe kinevezett ideiglenes királybíró 1327. évi (a. d. 1327.) (l. Anjou-oklt. XI. 492. szám), valamint 3 vizsgálatról szóló oklevél, az egyik az egri, a másik a váradi kápt.-é, a harmadik pedig a Lelez-i egyház konv.-jének [1359. évi] (in a. prox. transacto) oklevele volt. A vizsgálati oklevelek szerint királyi emberek az említett kápt.-ok, ill. konv. tanúságtétele mellett nemesek és közrendűek – kiváltképpen Gelyanus birtok szomszédai – körében vizsgálódva megállapították az igazságot. E szerint az említett Zathmar m.-i Kelyenus birtok , amelyet Jakow fia László, Miklós, Lőrinc [!] (ͻ:Lőrinc fia Miklós) és Nogmyhal-i András fia Mihály megszállva tartanak, István fiai: László és István örökölt birtoka, de azt nem tudták, hogy a fent nevezettek milyen jogcímen tartják azt. Az oklevelek bemutatása u. az országbíró háromszor és még többször is megkérdezte István fia Lászlót, mióta zárták ki a birtokból, és 253