Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

rendelkezik-e még más oklevelekkel jogigénye igazolására, aki úgy válaszolt, hogy elődei egykor Gelyanus tulajdonában voltak, de a tatárok bejövetele idején ősei elmenekültek, és kizárták őket az említett birtokból, a bemutatottakon kívül pedig nem rendelkezik más oklevéllel jogigénye alátámasztására. Ezt követően a felek az országbírótól az ügy végleges eldöntését kérték. Mivel Gelyanus birtokot először az egri egyház kápt.-jának színe e. Tekus fiai – bár a birtokot Tekus királyi adomány útján szerezte – Jakow fiai örökségének ismerték el, azt Jakou fiainak: András és Jakou mr.-eknek adták, amint az egri kápt. okleveléből kiviláglik. Később András fiai: Jakou és Lőrinc, Jakou fiai: László, István és András Demeter fia Synka, Koplyan fia Miklós, István fiai: András és Miklós, Marcell fiai: Pál és János és Mihály fiai: Péter és András ellenében Gylyanus birtok ügyében nemes fogott bírák ítélete szerint, királyi ember és a váradi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében, nemzetségükből 4, szomszédaik közül pedig 3 v. több, összesen 13 személy közreműködésével esküt tartoztak tenni arról, hogy a birtok az ő örökölt tulajdonuk, majd a birtokot a királyi ember a kápt. tanúságtétele mellett, ellentmondó nélkül Jakou-nak, Lőrincnek, Lászlónak, Istvánnak és Andrásnak iktatta, így ők és elődeik a birtokot az egri és váradi kápt. okleveleinek kibocsátása óta birtokolták. Mindezek alapján az országbíró a vele ítélőszéket tartó főpapokkal, bárókkal és az ország nemeseivel a birtokot nekik ítéli, mivel Wythka-i Lászó fia István keresetének jogszerűségét oklevéllel nem tudta igazolni. Noha a jogtalan keresetért főbenjáró büntetést érdemelne, ezt könyörületből Gylyanus birtok becsértékére mérsékli. A birtokot a Nogmyhal-i nemeseknek ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, István fia Lászlóra pedig örök hallgatást ró. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Wissegrad, 20. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1360. E.: Dl. 85 334. (Sztáray cs. lt. 120.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, rózsaszín-zöld sodraton függött pecsétje elveszett. K.: Sztáray I. 312–317. (171. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 496–499. (479. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 500–504. (479. szám) (román nyelvű). 485. 1360. máj. 20. k. Visegrád Kont Miklós nádor (H), a kunok bírája hírül adja: azon a congregatio generalis-on, amelyet Veszprém m. nemesége számára tartott 1358. júl. 23-án (f. II. prox. an. fe. B. Jacobi ap. in a. d. 1358. transacto preterita) Mandhyda falu mellett, Péter testvér Beel ~ Bel-i apát nevében Noztuph-i Simon fia János jelent meg a királyi kápolnaispán megbízólevelével – amint azt a nádornak a congregatio-n kiadott oklevele is tanúsítja –, és előadta, hogy a veszprémi egyház kápt.-ja a Beel-i egyház Poluznuk ~ Poloznok birtokát – amely oklevelek tanúsága szerint a Beel-i egyházat illeti, és amelynek egy részét birtokolja is – elfoglalta, és azóta is 254