Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

válaszoltak, hogy az apáik, valamint János fiai közötti felosztás idején zsenge korúak voltak, ezért nem tudják, hogy Sydopataka birtok egésze Péter mr.-nek és testvéreinek jutott-e, v. nem, de ha Péter mr. az osztálylevelet Miklós c. színe e. bemutatja, és abból az derül ki, hogy a Sydopataka-ra vonatkozó oklevelek Péter mr.-t illetik, akkor készek azokat visszaadni neki. Mivel Péter mr. az említett osztálylevelet akkor nem tudta bemutatni, ezért Miklós c. úgy döntött, hogy János fia Péter mr. az osztálylevelet [1360.] máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart. tunc venturis) tartozik bemutatni színe e., aminek megtekintése u. igazságot fog tenni a felek között. Az okleveleket pedig pecsétfője alatt egy zsákba zárta, és visszaadta Iwanka fia Jánosnak és Egyed fia Miklós procurator-ának, hogy azokat máj. 1-jén bemutathassák. A határnapon – időközben Vgrinus fia Miklós c. elhunyt, az országbírói honor-t pedig a királyi felség Bebek István c.-nek juttatta – az új országbíró színe e. személyesen megjelenve egyik részről János fia Péter mr., másik részről Iwanka fia János és Egyed fia Miklós, utóbbiak az Vgrinus fia Miklós c. pecsétfője alatt lezárt zsákban lévő okleveleket bemutatták, és előadták, hogy ha Péter mr. az osztálylevelet az említett módon bemutatja, és abból az derül ki, hogy a teljes Sydopataka birtok a felosztás során neki jutott, akkor készek a birtokra vonatkozó okleveleket neki átadni. Erre Péter mr. bemutatta az egri egyház kápt.-jának már említett 1337. évi nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XXI. 530. szám

), amely szerint Sydopataka birtok az említett felosztás során neki jutott, és kérte, hogy az ezt bizonyító okleveleket az országbíró adassa át neki, a zsákban lévő többi oklevélről pedig – mivel birtokaik közül többet, amelyekről ezek az oklevelek szólnak, elidegenítettek tőlük, és visszaszerzésükhöz szüksége van azokra – írassa át neki. Az országbíró a vele törvényszéket tartó főpapokkal, bárókkal és az ország nemeseivel úgy dönt, hogy Sydopataka birtok a bemutatott oklevelek tanúsága és mindkét fél beszámolója szerint Péter mr.-nek jutott, az oklevelek – 2 privilégium, az egyik [IV.] László király (H) 1288. évi (a. d. 1288.) (l. Reg. Arp. 3503. szám), a másik [III.] András király előzőt megerősító 1291. évi (a. d. 1291.) oklevele (l. Reg. Arp. 3832. szám), továbbá 2 nyílt oklevél, az egyik [I.] Károly király 1320. évi (a. ab Incarn d. 1320.) (l. Anjou-oklt. V. 964. szám), a másik [IV.] László király 1288. évi (a. d. 1288.) oklevele – Péter mr.-nek visszaszolgáltatandók, [IV.] László király privilégiumának tartalmát azonban János és Miklós kérésére az országbíró másik privilegiális oklevelében át kell írni, ezért János és Miklós júl. 1-jén (in oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. prox. venturis) járuljanak az egri kápt. színe elé, és az országbíró pecsétfője alatt lezárt zsákban (in quodam palio) lévő okleveleket vigyék magukkal a kápt.-ba, azokat a kápt. oklevelében írassák át, majd adják át Péter mr.-nek, és bármikor azokra újra szüksége lenne jogai védelmében, a kápt. embere által tartoznak átadni azokat Péter mr.-nek. D. in Vissegrad, 20. oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1360. E.: Dl. 4906. (NRA. 1539. 12.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét apró töredékei. Má.: Dl. 32 895. (Lymbus.) (1789. ápr. 28-i hiteles Má.-ban.) 248