Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

lévő részeit összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal, részben a rokonság okán, részben mert az úrasszony és férje őt ínsége idején jótéteményeikkel segítették, a jelen oklevéllel az úrasszonynak adja örök birtoklásra, ha ő fiú örökös nélkül hunyna el. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a kápt. az úrasszonynak autentikus függőpecsétjével ellátott, chirographált privilegiális oklevelet ad ki. D. in oct. fe. B. Georgii mart., a. d. 1360. [János] lévén a prépost, László az olvasó-, Jakab az éneklő-, Kozma az őrkanonok. A. E.: Dl. 4943. (NRA. 611. 36.) Felül chirographált. Hátoldalán más 2 egykorú kéz írásával tárgymegjelölések, mindkettőben Chwsa névalak, függőpecsétje kiszakadt. Megj.: A [ ] közötti kiegészítés az 594. számú oklevél alapján történt. 372. 1360. máj. 1. A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Karcha-i Wensa leánya, Ilna, Kubulkuthgelye-i László fia Péter leánya, Margit, és Feel-i Albert fia Miklós a maguk és utóbbi testvérei, István, Péter és János nevében a perben rájuk háruló terheket magára vállalva előadták, hogy a Kyralyfyakarcha birtokon lévő, Wensa fia Tamás részéből őket anyjuk leánynegyede címén megillető teljes részüket összes haszonvételeivel és tartozékaival Boulch leányának, Ilna-nak és férjének, Mihály fia Lőrincnek adják el 4 font dénárért örök birtoklásra. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a kápt. autentikus függőpecsétjével ellátott, chirographált privilegiális oklevelet ad ki. D. in fe. BB. Philipi et Jacobi ap., a. d. 1360. E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek 14. 10. 28. (Df. 226 714.) Erősen vízfoltos és szakadozott. Felül chirograpahált. Hátoldalán más középkori és 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, a Fk.-en bef

űzött hártyaszalag látszik. 373. 1360. máj. 1. A pozsonyi egyház kápt.-ja [I.] Lajos király (H) Bankwatha-i Péter fia Já[nos] érdekében kiadott parancslevelének (l. 350. szám) megfelelően függőpecsétjével ellátott oklevélben átírja saját, 1309. szept. 6-i oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 737. szám). D. in fe. BB. Philippi et Jacobi ap., a. d. 1360. E.: DL 37 572. (Olgyay cs. lt.) K. szerint hártya. Erősen elhalványult, alig olvasható. Hátoldalán későbbi kezek írásával latin és magyar nyelvű tárgymegjelölések. Hártyaszalagon függő erősen sérült pecsét. Má.: Ue. jelzet alatt. (18. sz.-i egyszerű Má.-ban.) K.: Olgyay 153. (45. szám). 188