Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

János, továbbá Dauar-i János fiai: András és Lőrinc nevében a Zuburium-i egyház konv.-jének megbízólevelével megjelenve a fentiekre úgy válaszolt, hogy ők az említett úrhölgyeket és Sebestyén fia Györgyöt a néhai Bagamerius Dauar-i birtokrészéből hatalmaskodva nem zárták ki, hanem Dauar birtok elődeiké volt, így az az ő örökölt birtokuk, tehát unokatestvérük, Bagamerius része is őket illeti a rokonság címén, mivel azt osztatlanul birtokolják, ők többször is tiltották Bagamerius-t birtokrészének bármilyen jogcímen történő elidegenítését, magukat pedig nem csalárd módon vezettették be Bagamerius birtokrészébe, hanem az ország szokásának megfelelő törvényes módon. Ennek igazolására bemutatták Konth Miklós nádor (H), a kunok bírája, a nyitrai kápt., a zobori konv. és Nyitra m. alispánja és szb.-i több, különböz

ő években keletkezett, tiltakozást és tiltást tartalmazó oklevelét. Ezek szerint Domokos fiai, János fiai és más rokonaik az említett Bagamerius-t eltiltották Dauar és Bodok birtokokban lévő részeinek eladásától, elzálogosításától és bármilyen más jogcímen történő elidegenítésétől, mindenki mást – kiváltképpen Sebestyén fiait: Sebeuk-öt és Györgyöt – azok elfogadásástól és maguknak azokba történő bevezettetésétől. Majd bemutattak két, vizsgálatról szóló oklevelet, ti. a nyitrai kápt. és a zobori konv. királyhoz intézett, [1359.] nov. 7-i (f. V. prox. p. fe. OO. SS. in a. prox. transacto preteritum) oklevelét, amelyek szerint Sebestyén fiai: Sebeuk és György, valamint más, az oklevelekben név szerint megemlített emberek Zobozlaus fia Baganerius, Domokos testvére Dauar-i és Bodok-i birtokrészeit elvették és azokat használják. Bemutatták továbbá a nyitrai kápt. [1360.] febr. 22-i (2. die f. VI. prox. an. domin. Inuocauit, a. in presenti), vizsgálatról szóló oklevelét (l. 105. szám). E szerint Rendek-i Sebestyén fia György és Sebeuk özvegye Dauar-i Domokos fiai: Farkas, Márton és János, továbbá János fiai: András és Lőrinc birtokán, a néhai Bagamerius, Domokos testvére birtokrészére, amelyet korábban a király oklevele értelmében királyi ember a zobori konv. tanúságtétele mellett Domokos fiainak és János fiainak iktatott, az említettek tiltása ellenére újra beköltöztek, és úgy a házakat és curia-t, mint a haszonvételeket lerontották. Bemutatták még a zobori konv. királyhoz intézett, iktatást tartalmazó [1360.] febr. 5-i (4. die fe. Purif. B. virg., a. in presenti) oklevelét (l. 75. szám) – amely tartalmazta a királynak a konv.-hez intézett parancslevelét (l. 66. szám) is –, amely szerint a konv. a király parancsának megfelelően Karachun fia János királyi ember társaságában káplánját, István papot küldte ki tanúságtételre a királyi parancs végrehajtásához, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy a királyi ember a konv.-i tanúságtevő jelenlétében [1360.] jan. 31-én (f. VI. prox. an. (áthúzva: p.) fe. Purif. B. Marie virg. prox. preteritum) kiszállt az említett Bagamerius Alsoudauar birtokon lévő részére, a szomszédokat összehívva jelenlétükben az említett részt Domokos fiainak és János fiainak iktatta örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. A felek által bemutatott oklevelek alapján az országbíró az ügy tárgyalását annak nehézsége miatt júl. 1-jére (ad oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. nunc venturas) halasztja. D. in Wyssegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1360., azzal, hogy a 161