Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

332 anyai jogon (ius maternum) illetik meg – Margit részére történő visszaadása céljából, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy [1358.] ápr. 9-én (f. II. prox. p. oct. fe. Passce d. prox. tunc preterita) kiszálltak a Pest m.-i Pechul birtokra, és amikor a király nyílt-, illetve Pál c. volt országbíró privilegiális oklevelének értelmében a birtokrészeket, a kaszálót és más haszonvételeket hj.-t követően, a szomszédok jelenlétében Margitnak akarta iktani a királyi és nádori ember anyja leánynegyede címén, Péter mr., Vilmos nádor egykori protonotarius-a Pechul birtokrész iktatását nem, de a kaszálóét tiltotta, mondván, hogy a kérdéses kaszáló másutt van. A királyi és nádori emberek kérték Péter mr.-t, hogy mutassa meg a kaszáló valódi helyét, aki erre nem volt képes. Megtudták viszont, hogy Péter mr. 2 földhatárjelet, amelyeket az említett oklevelek is tartalmaztak, lerontott, és az úrhölgy sessio-jából egy részt elfoglalt, amit saját szemükkel láttak. A Pest m.-i szb.-k oklevele szerint miután megkapták Miklós nádor oklevelét, Jakab özvegyének Pechul-i birtokrészét a Pál c. privilégiumában szereplő valós határai között, összes haszonvételeivel és tartozékaival az úrhölgynek iktatták, Péter mr. deákot pedig eltiltották a haszonvételek használatától, aki ezt semmibe véve [1358.] jún. 19-én (f. III. prox. an. fe. Nat. B. Johannis Bapt. tunc preterita) az úrhölgy birtokrészén lévő erdő nagy részét kivágatta, és saját speciális lakóhelyére (in suam specialem habitationem) szállíttatta, kaszálóját pedig lekaszáltatta, és a szénát szintén elszállíttatta a nádor és a szb.-k tiltása ellenére. A Pest-i bíró, esküdtek és polgárok oklevele (l. 661. szám) – amely szó szerint átírta a király oklevelét (l. 660. szám) – szerint Jakab özvegye elmondta a királynak, hogy a Pechul-i víz rekeszének negyedrésze – amely rekesz háromnegyed része Péter deáké – őt illeti. A vízben madarakat lehet fogni, és ezt a vizet madarak elfogása céljából Mihály madarász fiai és más Pest-i hospes-ek Péter mr.-től bérbe szokták venni, Péter azonban a rekesz bérleti díját régóta magának tartja meg, és semmit nem ad abból az úrhölgynek, mondván, hogy a víz negyede ugyan az úrhölgyé, de a madarászok nem az úrhölgy részét, hanem az ő háromnegyedét szokták kibérelni, ezért neki nem kell a bérleti díjból adnia semmit sem. A király megparancsolta a bírónak, esküdteknek és a polgároknak, hogy a király nevében kérdezzék meg a madarászokat arról, hogy a madarakat Péter mr. részén, v. azon kívül szokták elfogni, és hogy Péter mr. mióta nem fizet az úrhölgynek a bérleti díjból, majd tegyenek a királynak minderről írásos jelentést. A címzettek a parancsnak eleget téve megkérdezték a fentiekről az említett vizet bérlő polgárokat – kiváltképpen Mihály madarász fiait –, akik hitükre úgy válaszoltak, hogy már 7 éve (in a. retroactis, quorum septima esset revolutio annualis) fognak madarakat az említett víz körül hálókkal és más eszközökkel Péter mr. földjén és vizén, az utóbbit azonban csak Péter mr.-től bérlik, arról pedig nincs ismeretük, hogy Péter mr. szokta-e a bérleti díjból az úrhölgyet részeltetni, ők az utóbbinak nem szoktak fizetni. Az úrhölgy Pál c. volt országbíró 1339. évi (in a. d. 1339.) ítéletet tartalmazó privilegiális oklevelével bizonyította, hogy Miklós fiai: Herke és Mihály Pechul-i birtokrészének negyedét az országbíró neki ítélte, és királyi ember által, a budai kápt. tanúságtétele mellett azt az oklevélben foglalt határok között neki iktatta. Bemutatta még a király 1347. évi (in a. d. 1347.) nyílt oklevelét. E szerint színe e. megjelenve egyik részről Katalin, Péter fia Pál özvegye, Pard-i Jakab leánya és fia, László, másik részről Crisius fia Péter mr., a nagyságos Olivér királyi