Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

333 tárnokmr. protonotarius-a, utóbbi előadta, hogy a béke szeretete miatt, továbbá a királyné parancsára az alábbi megállapodásra jutottak a Pest m.-i Pechul birtok ügyében. Pechul birtok negyedét az úrhölgy anyja, Katalin, ue. Pechul-i Miklós özvegye leánynegyede címén ő és fia, László birtokolhatják a király oklevelében szereplő határok között, Péter mr. nem zaklathatja őket abban, a Rakus folyó alsó részén lévő malom negyede jövedelmeivel együtt Katalint és fiát, Lászlót illeti, a malom fölött lévő másik malmot Péter mr.-nek le kell rombolnia – amint vállalta is –, nehogy az alsóbb malomra nézve káros legyen. A birtoknegyed határai a király oklevelében Miklós, a váci egyház olvasókanonokja, a királyné káplánja és Heym fia János királyi ember elmondása alapján szerepelnek. A felek arra is kötelezték magukat, hogy ha valamelyik fél a másikat a határjeleket illetően zaklatná, v. a megállapodást újra akarná tárgyalni, a másik féllel szemben párbajban vesztesként ítéltessék el. Az úrhölgy azt is elmondta, hogy a Pecul birtokon lévő Rakus folyón létesített malom negyedrészét anyja leánynegyede címén birtokolja, a malom fölött a nádasokban és a malom rekeszében, azaz a közösen birtokolt helyen Péter mr. egész évre madárfogó helyet létesített vulgariter seregel-ek fogása céljából, a madarakból és a census-ból azonban neki semmit sem ad, és még a malom bevételeinek negyedét is megtagadta tőle, amelyek ügyében igazságot kér a király törvényének megfelelően. Erre a személyesen megjelent Péter mr. úgy válaszolt, hogy Jakab özvegyének birtokrészét nem foglalta el, erdejét nem vágta ki, kaszálóját sem kaszáltatta le, az úrhölgy vádjaiban teljesen ártatlan, az úrhölgy az említett vizsgálatot az ő rosszakaróitól eszközölte ki. Azt elismerte, hogy a madarakból és a madárfogó hely census-ából nem részeltette az úrhölgyet, mivel annak a birtokrésze az övétől határjelekkel el van választva, és a madarakat nem a malom melletti nádasokban, és nem is annak rekeszében, hanem az ő birtokrészén fogják. Ugyanis ő Pál c. privilegiális oklevele és Zeech-i Miklós c. döntése értelmében foglalta le az említett madarak u. járó census-t, és az említett kaszáló melletti határjelek, amelyeket az úrhölgy állítása szerint ő lerontott, nem rombolta le, hanem ezeket oklevele tartalmazza. Ennek igazolására bemutatta Zeech-i Miklós c. országbíró 1356. évi (in a. d. 1356.) nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XL. 690. szám). Mivel a felek állításai között eltérés volt, az országbíró köztudományvételt tart szükségesnek, amihez királyi ember és a kápt. tanúságtevőjének közreműködésére van szükség, ezért a jelen oklevéllel felkéri azt, hogy Lukács plébános, a királyné káplánja, speciális királyi ember társaságában aug. 22-én (in oct. fe. Ass. virg. glor. prox. venturis) küldje ki tanúságtevőjét Pechul birtokra, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében az úrhölgy mutassa be Pál c. privilegiális oklevelét, valamint a király nyílt oklevelét, végezzék el a birtoknegyed hj.-át határ-elkülönítését az ezekben szereplő határok szerint, majd a királyi ember összes haszonvételeivel és a malom negyedével iktassa azt az úrhölgynek örök birtoklásra Péter mr. v. bárki más ellentmondását figyelmen kívül hagyva. Ezt követően végezzenek a birtokon a szomszédok, m.-beli nemesek és mások körében vizsgálatot arról, hogy Péter mr. elfoglalt-e olyan részt, amely az említett oklevelek szerint az úrhölgy birtoknegyedéhez tartozik, erdejét kivágatta-e, szénáját lekaszáltatta és elszállíttatta-e, a malom jövedelmeiből az úrhölgyet illető részt elvette-e, birtokrészének határjeleit lerontatta-e, továbbá hogy az említett madarakat melyikük