Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
Donch oldalára kijel�lt Mykete-i János fa: Mako, valamint az alperes [Ruzka-i] Dobou fa: Jakab részére megnevezett Ders-i Mikl�s mr. mellé tan�knak állította Jakab és Demeter kanonokokat. A kik�ld�ttek visszatérés�k u. olyan jelentést tettek, miszerint szept. 22-én (in quind. fe. Nat. B. virg.) Jenke és Bezeu birtokra kimenvén a szomszédok jelenlétében el ̋ obb a felperesek iránymutatását k�vetve, és az általuk ott bemutatott – szemlátomást az országbír� pecsétf ̋ ojével megjel�lt – egri kápt.-i oklevelében leírtak alapján Jenke birtok határait járták meg Bezeu birtok fel ̋ol, majd pedig a mondott Jakab �tmutatása révén Bezeu birtok határain is végigmentek Jenke birtok fel ̋ ol. A Petheu és Donch által mutatott határok: kezdete a Suetiche foly�nál egy rekeszték felett – amelyet nem malom számára alakítottak ki, hanem Jakab mr. állítása szerint o ̋ azért hozta létre, hogy a foly�t más vizekt ̋ on át nagy távolságra ol elválassza –, majd e foly� mentén erd ̋ Ny felé halad egy megégett, csonkolt t�lgyfáig, alatta az egri kápt. oklevele szerint f�ldhatárjel volt, amely ott nem látszott, s ahogy Petheu és Donch elmondta ez a f�ld nagyon vízjárta hely, és talán a levonul� víz elpusztította a jelzést, innen É felé az erd ̋ oben egy f�ld mentén halad k�zepes távolságra a Rakathyaser nev ̋u kis v�lgyig, ahol az említett egri kápt.-i oklevél tan�sága szerint egy ko ̋ szolgált határjel�l, ám ilyesmit egyáltalán nem láttak ott, viszont amikor ok ̋ a v�lgybol ̋ az erdon ̋ t�l egy, a Tasula birtok irányában fekvo ̋ k ̋ oh�z akartak átmenni, akkor Jakab nem akart vel�k tovább menni, mondván, hogy neki a Tasula-i nemesekkel nincs peres �gye, és hozzátette, hogy az említett foly� nem is a Suetiche, hanem a Jezeneu volt. Hj. az említett Jakab iránymutatása szerint: ua. foly�nál kezd ̋ obb, s onnan É felé Jenke birtok irányában halad erodik, mint az el ̋ don ̋ majd mezei f�ld�n kereszt�l, Feketepatak mellett fekv ̋ o, kereszttel jel�lt t�lgyfa – amely Feketepatak foly�t Jakab állítása szerint Kyssuetiche-nek is hívnak, ám Petheu és Donch véleménye szerint e foly�t csak Feketepataknak nevezik –, majd átkelve a foly�n Ny felé nagy távolságra eljut a Chabradpatak patakhoz, és e helyr ̋ ol Jakab már nem akart továbbmenni. A hj. elvégzése u. igaz meggyoz ̋ ̋ odés alapján arra jutottak, hogy az említett egri kápt.-i oklevél tartalmához, s Petheu és Donch iránymutatásával bejárt határ áll k�zelebb, nem számítva azt a helyet, ahol f�ldhatárjelnek kellett volna lennie, s kivéve azt is, ahol nem látták a k ̋ ohatárjelet. Eml.: az 1175. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 420-422. (229. szám). Megj.: Az oklevél keltezésének terminus ante quem-je a parancslevélben kit ̋uz�tt oklevél-visszahozatali határnapb�l ad�dik. Az egri kápt.-i említett oklevelét l. HO. VI. 330-332. (239. szám). 1073. (1358. szept. 22-okt. 13. k�z�tt) Konth Mikl�s nádor a Budka-i Pál fa: István és Batur-i Brictius fa Mikl�s mr. fa: Mikl�s k�z�tt fennforg� pert a korábbi oklevelében (l. 627. szám) elrendelt oklevélvisszahozatallal kapcsolatos szept. 22-i (a quo quidem 8. die dict. oct.) határnapr�l okt. 13-ra (ad quind. fe. B. Michaelis arch.) halasztja a felek akaratáb�l. Eml.: az 1178. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 580. (311. szám). 1074. (1358. szept. 23. e.) [I.] Lajos király parancslevele a nyitrai kápt.-nak, amelyben meghagyja, hogy sekrestyéjébol ̋ v. levéltáráb�l keresse elo, ̋ s írja át saját, 1305-ben kelt privilégiumát. Eml.: az 1076. szám� oklevélben. K.: – Megj.: Az oklevél keltének terminus ante quem-je a fenntart� oklevél keltéb ̋ol ad�dik. 1075. 1358. szept. 23. Várad [I.] Lajos király (H) tudatja Zothmar m. c.-ével, alispánjával és a szb.-kkal: Zanizlo-i Gy�rgy fa: Mihály nevében elmondták neki, hogy abban a perben, amelyet Chumakaz-i 400
