Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
Pál fa: János indított a m. hat�sága e. az említett Mihállyal szemben, elfogultnak tartja a m. bír�ságát, ezért, amennyiben Mihály nem fogadja el bír�ságukat, akkor bír�i rendelkezo levéllel irányítsák a pert a királyhoz és bár�ihoz, s t ̋ ̋ uzzenek ki id ̋ opontot a felek számára a k�riában val� megjelenésre. A király pedig az elmarasztalt felet az ítélettel egy�tt vissza fogja k�ldeni a címzettekhez. D. in Varadino, 3. die fe. B. Mathei ap. et ev., a. d. 1358. Á.: az 1159. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 401. (224. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 332-333. (320. szám) (román fordításban is). R.: Kállay II. 67-68. (1304. szám); Szatmár m. 83-84. (156. szám). 1076. 1358. szept. 23. A nyitrai egyház kápt.-ja királyi parancslevél (l. 1074. szám) nyomán sekrestyéjéb ̋ol v. levéltáráb�l el ̋ okeresi, és 1358. szept. 23-án (die domin. prox. p. fe. B. Mathei ap. et ew., de novo preteritum, in a. d. 1358.) f�gg ̋ opecséttel ellátott privilégiumában átírja saját, 1305-ben kelt privilegiális oklevelét (Anjou-oklt. I. 381. [796. szám]). E.: 1. Dl. 61 202. (Kisfaludy cs. lt. 90.) Hártyán, foltos; hátlapján kés ̋ obbi kézírással tárgymegjel�lés; alul f�gg ̋ opecsétjének bevágásai láthat�ak. 2. Dl. 61 203. (Kisfaludy cs. lt. 91.) Hártyán, foltos; hátlapján kés ̋obbi kézírással tárgymegjel�lés; alul f�gg ̋opecsétjének bevágásai láthat�ak, s k�l�n hártyaszalagja. K.: – 1077. 1358. szept. 23. A váradi kápt. – a királyhoz 1358. szept. 23-i (a. d. 1358., 3. die fe. B. Mathei ap. et ew.) kelettel intézett jelentolevele szerint ̋ – engedelmeskedvén a király parancslevelében foglaltaknak Zoruod-i Tamás királyi ember mellé tan�nak k�ldte karpapját, Andrást, majd a kik�ld�ttek visszatért�kkor olyan jelentést tettek, miszerint szept. 21-én (f. VI. prox. tunc preterita) Pele birtokra kimenvén a szomszédok jelenlétében, de az érintett nemesek távollétében visszavették Erzsébet birtokrészét, és határait megjárva iktatni akarták azt a nevezett asszonynak, ám a Pele-i offcialis, Barnabás fa: János a mondott Pele-i nemesek nevében tiltotta ̋ oket a birtokrész iktatását�l. Emiatt a kik�ld�ttek Zochyk-ot, Istvánt, Lászl�t és Jakabot, valamint [Andurnuk fa:] Istvánt a királyi jelenlét elé idézték Erzsébettel szemben nov. 18-ra (ad oct. fe. OO. SS. tunc venturas). Tá.: András erdélyi vajda, 1359. okt. 15., AJ. Covasna Nagy Jen ̋o gy ̋ujteménye B. 1. (Df. 278 727.) K.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 422-423. (413. szám) (román fordításban is). R.: Erdélyi Okm. III. 366. (1047. szám). 1078. 1358. szept. 23. Konth Mikl�s nádor 1358. szept. 23-i (7 die congregationis sue generalis) oklevele szerint: a Pozsony és Moson m.-k nemeseinek szept. 15-én (f. II. prox. p. oct. fe. Nat. ........ [B.] virg.) Pozsony városában tartott generalis congregatio-ján Gomba-i Kumpurd fa Péter fai: Lászl� és János tudni akarták, hogy Gomba és Lypodfalua birtokokbanfekv ̋ olIstvánmr. pozsonyikanonokazengedély�knélk�l .......... o birtokrészeikb ̋ [elfoglalva] miért bitorol t�bbet, mint ami leánynegyed jogcímén neki kijárt. Erre felelet�l István mr. elmondta, hogy testvéreivel egy�tt a nagyanyjukat, Nagy (Magnus) Kumpurd leányát: Ágotát megillet ̋o leánynegyed címén pontosan akkora részt birtokolnak Gomba birtokban, mint amennyi ezen a címen jár nekik, minthogy Nagy (Magnus) Kumpurd �sszes birtokáb�l ok ̋ megkapták a sz�ban forg� leánynegyedet, és erre nézve érvényes oklevelekkel is rendelkeznek. Állításának igazolására bemutatta Mikl�s esztergomi érseknek, ua. hely �r�k�s c.-ének 1357. febr. 1-jén (sub a. d. 1357. in vig. fe. Purif. virg. glor.) kelt privilégiumát, amely átírta a pozsonyi kápt. 1356-ban (in a. d. 1356.) kiállított privilégiumát – benne M�r fa: Simon ........ [pozsonyi] c. 1355-ben (a. ab Incarn. d. 1355.) kiadott nyílt oklevelével –, nemk�l�nben a pozsonyi kápt. ik -401
