Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
17-én (f. II. prox. p. oct. fe. Nat. virg. glor., a. d. 1358.) kelt oklevel�k tan�sítja – egyik részr ̋ ol Bolyod fa: János �zvegye, Erzsébet asszony nevében az apja, Sytke-i István, a másik részr ̋ ol pedig János fa: Péter és atyafjának (patruelis fr. eiusdem) fa [!] János fa: Tamás Vytcza-i nemesek megjelenvén az ut�bbiak k�telezték magukat arra, hogyha nov. 18-án (in oct. [fe.] B. Martini conf.) nem fzetnék meg Erzsébet asszonynak a hitbéreként és jegyajándékaként jár� 25 bécsi dénármárkát, akkor Vytcza birtokot, amely a sz�ban forg� hitbér gyanánt az asszony kezén találhat�, nem válthatják vissza a k�vetkez ̋o nov. 18-ig (usque ad alias oct. fe. B. Martini conf.). Tá.: Gy�rgy esztergomi érsek, 1437. márc. 13. Dl. 86 347. (Ostffy cs. lt.) (Újkori egyszer ̋u Má.-ban; 5. oldalon). K.: – 1040. (1358. szept. 17. u.) Kont Mikl�s nádornak, a Pozsony m.-i nemesek �sszessége számára 1358. szept. 17-én (f. II. prox. p. oct. fe. Nat. virg. glor., in a. d. 1358.) Pozsony városában tartott generalis congregatio-ján a pannonhalmi (de Sacro Monte Panonie) Szt. Márton-monostor apátja, Szigfrid jogi �ton visszak�vetelte szentgy�rgyi (de S. Georgio) Sebus fr.-ét ̋ ol, Péter mr.tol ̋ a Chutertukhel-en a szokásos m�don kivetett vám harmadrészét. Eml.: Veszprémi kápt., 1361. máj. 1. e. > Bebek Imre országbír�, 1361. aug. 20., BFL. Capsarium 479. (és 33. D. is) (Df. 207 277.) K.: P. II. 479. (173. szám). 1041. (1358. szept. 17-nov. 18. k�z�tt) Konth Mikl�s nádor, a kunok bír�ja hír�l adja: szept. 17-én (f. II. prox. p. oct. fe. Nat. virg. glor.) Pozsony városában a Pozsony és Moson m.-k nemeseinek tartott generalis congregatio-ján korábbi levele (l. 1034. szám) értelmében a pannonhalmi (de Sacro Monte Pannonie) apát képviseletében az o ̋ meghatalmaz�levelével eljár� János testvér bemutatta Szt. Lászl� király privilégiumát, amelyben Hegmagas-beli ∼ Hegmagos-beli és Capulcy-beli ∼ Kapulch-beli ∼ Kapolch-beli ∼ Kapolcy-beli ∼ Kapolchy-beli 20 szolga-telepet (mansio servorum) adott a pannonhalmi (de Sacro Monte Pannonie) Szt. Márton-egyháznak. Ennek megtekintése u. János fa: Dénes, Jakab fa: Domonkos és Bodur fa: Jakab a maguk és más Kapolchy-beli emberek helyett a zalai konvent megbíz�levelével eljárva el ̋otárták [IV.] Lászl� király (H) 1275-ben kelt adománylevelét. Az oklevelek átvizsgálását k�vet ̋ oen, minthogy Szt. Lászl� király oklevele révén 20 telket adományozott a nevezett 2 helyen a mondott Szt. Márton-egyháznak, s [IV.] Lászl� király pedig udvarnokának (cubucularius), Zoltanus-nak és testvéreinek (fr. suus), ill. más Kapolch-i embereknek és �r�k�seiknek aranyszabadságot adva ̋ oket a királyi serviensek sorába emelte, s szolgálataikért nekik hagyta f�ldj�ket és birtokrész�ket. Azonban egyik oklevél sem tartalmazta a birtok határait. Az apát megbízottjának elmondása szerint ugyanakkor a mondott egyház udvarhelyet (sessio seu curia) is kapott Szt. Lászl� királyt�l Kapulch-on. Ennél fogva a nádor a c.-el és a m. szb.-ival egy�tt sz�kségesnek ítélte a nádori ember kik�ldését, ezért írásos parancsba adta a zalai konventnek, hogy állítson tan�t Ech-i Domonkos nádori ember mellé, akik nov. 18-án, ill. más erre fordítand� napokon (in oct. fe. B. Martini conf. tunc venturis et aliis diebus ad id suffcientibus) a szomszédok és a felek v. t�rvényes képvisel ̋ oik jelenlétében Kapolch birtokon iktassák az apát udvarhelyét (curia seu sessio) és a 9 telket (curia seu sessio) az apát – és k�vetkezésképp monostora – részére �r�kjog� birtoklásra a Kapolch-i népek ellentmondását�l f�ggetlen�l, mivelhogy Szt. Lászl� király fent ismertetett privilégiuma szerint a sz�ban forg� telkek az apátot és monostorát illetik. Az iktatás megt�rténtével a szánt�kat, mez ̋ oket, kaszál�kat és a birtok minden más haszonvételét végigoket, erd ̋ járva királyi mértékkel v. minem ̋uség�ket megtekintve szemrevételezéssel végezzék el azok becs�jét, majd a konvent [1359.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d.) a t�rténtekrol ̋ írásos jelentésben adjon számot neki. Eml.: Kont Mikl�s nádor, 1359. máj. 12. BFL. Capsarium 458. (és 68. X. is) (Df. 207 255.) K.: P. II. 449-450. 386
