Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
Megj.: Az oklevél keltének terminus ante quem-je az elrendelt iktatás és becs� id ̋opontjáb�l ad�dik, amelyeket a fenntart� oklevél más szakaszai tesznek ismertté. IV. Lászl� király oklevelét l. Reg. Arp. 2674. szám. V�. az 1301. szám� oklevéllel. 1042. 1358. szept. 18. A váradi egyház kápt.-jának 1358. szept. 18-i (f. III. prox. p. fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 1358.) oklevele szerint színe e. megjelent egyik részr ̋ ol Iph-i Serefyl (Tá. 3.: Serefl ∼ Serefyl) fa: János és fa, Mikl�s, valamint a szintén Iph-i Rubertus fa: Mikl�s a maga valamint megbíz�levél nélk�l a fa: András nevében is eljárva – aminek a terhét magára vállalta –, továbbá Zeplak-i L ̋ orinc fa Gergely fai: Leukus, Thurul (Tá. 2.: Turul) presbiter, Gergely és István, a másik részr ̋ ol pedig Batur-i Brictius fa János fa: Lászl� mr., akik olyan bevallást tettek, miszerint a nevezett Iph-i és Zeplak-i nemesek a kétharmad részben Gergely fait, egyharmad részben Serefyl fa: Jánost, Rubertus fa: Mikl�st és faikat illet ̋o Zonuk m.-i Zanuk és Chalanus birtokaikat – amelyeket 1355. j�n. 2-t�l (a. d. 1355., a f. III. prox. an. fe. pretiosissimi Corporis Christi) kezdve 6 évi id ̋ otartamra Kusal-i (Tá. 3.: Kysol-i) Tamás fa: Jakch mr.-nek és Dedach-i Anyas fa: Mikl�s mr.-nek a váradi kápt. egy másik okiratában foglaltak szerint 500 ft.-értelzálogosították – att�l tartva, hogy azok idegen kézre ker�lnek, elzálogosítják minden haszonvétel�kkel egy�tt, a néhai [V.] István (H) király oklevelében foglalt határokon bel�l a mondott Batur-i Lászl� mr.-nek, s a sz�ban forg� kápt. pecsétje alatt a határleírást ad� ezen királyi oklevelet is át kell számára adniuk. Ennek fejében az említett 6 évi zálogid ̋o leteltével Lászl� mr. kiváltja a birtokot Jakch-t�l és Mikl�st�l 500 ft.-ért, továbbá biztosít 200 ft.-ot, amelyet Tarcha birtokuk kiváltására fordíthatnak, ezenkív�l lehet ̋ oséget kap arra, hogy a 6 évi zálogido ̋ leteltét, ill. a visszaváltást k�vet ̋ oen számított 12 éven kereszt�l – a 13. év fordul�jáig – a kápt. révén bevezettetvén magát a birtokok uralmába azokat k�zvetlen�l birtokoljaés hasznaikat begy ̋ujtse. Ezenfel�lLászl�mr. azonk�ltségeit,amelyet Zeplak birtokuk felére fordított, és amelynek nagyságára nézve Lászl� mr. esk�t tenni tartozik a kápt. által kit ̋uz�tt id ̋ oben annak színe e., Gergely fai bír�i rész nélk�l k�telesek készpénzben megadni számára a kápt. e. Tá.: 1. Opuliai Lászl� nádor, 1370. j�l. 6. Dl. 30 667. (Gyulafehérvári kápt. o. lt. Miscellanea 1. 4. 43.) 2. Opuliai Lászl� nádor, 1371. máj. 20. Dl. 28 075. (Kolozsmonostori konvent o. lt. Vegyes iratok). 3. Opuliai Lászl� nádor, 1372. jan. 30. Dl. 29 433. (Gyulafehérvári kápt. o. lt. Cista com. Bihar 2. 32.) Má.: 1. Gyulafehérvári kápt., 1786. máj. 26., ua. jelzet alatt, mint Tá. 1. 2. Ua. jelzet alatt, mint Tá. 3. (Má. 1-r ̋ u Má.) ol kész�lt egyszer ̋ K.: AO. VII. 368-370. (204. szám) (Tá. 1-2-r ̋ol); Doc. Rom. Hist. C. XI. 328-329. (318. szám) (román fordításban is) (Tá. 1-r ̋ol). R.: Erdélyi Okm. III. 364-365. (1043. szám). Megj.: V. István király oklevelét l. Reg. Arp. 2296. szám. 1043. 1358. szept. 18. Salamon mr. Torda-i f ̋ oesp., Domonkos erdélyi p�sp�k lelkiekben általános vicarius-a e. – miként azt 1358. szept. 18-án (4. die oct. fe. Nat. virg. glor., a. d. 1358.) kelt oklevele tan�sítja – korábbi levele (l. 1020. szám) értelmében Iwanka fa: Mikl�s nemes �zvegyének, az �jabban Torda-inak nevezett Székely (Siculi nunc de Torda) Pál lányának, Margitnak – miután o ̋ a szokásjog szerint k�veteli Péter fai: Gál és Egyed, valamint István fa: János Indol-i nemesektol ̋ a neki kijár� leánynegyed felét – alkalmas tan�kkal kellett szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) igazolnia, hogy o ̋ Indol-i Mikl�s leánytestvérének (soror uterina) Anglynth-nak a lánya, ezért ot ̋ az anyja u. Indol, Egrus és Buchtelku birtokokban megilleti a leánynegyed fele. Minthogy Margit tan�kat állítva bizonyította kijelentését, ezért Salamon vicarius a vele t�rvényszéket alkot� kápt.-i tagokkal neki ítéli a nevezett birtokokb�l kiadand� leánynegyedeknek a fele részét. Tá.: Dénes erdélyi vajda, 1360. okt. 13. Dl. 28 579. (Kolozsmonostori konvent o. lt. Neoregestrata Torda B 43.) K.: AO. VII. 371. (205. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 326-327. (317. szám) (román fordításban is). R.: Erdélyi Okm. III. 364. (1042. szám). 387
