Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
ti,és ̋ o eme hitbéréhez igen nagy szegénysége miatt nem máshol, mint a királyi k�riában akar jogi �ton hozzájutni. Ennek nyomán az uralkod� írásban utasította a konventet tan� állítására az o ̋ embere mellé, hogy Andrást és Pétert [1357.] okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch.) megidézzék a nádor elé a sz�ban forg� hitbér és jegyajándék kiadásának �gyében. A konvent ezért a királyi ember, Pál pap királyi káplán mellé tan�nak k�ldte Demeter papot, akik visszatért�kkor jelentették, hogy cs�t�rt�k�n (f. V. prox. tunc preterita) Andrást és Pétert megidézték okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch.) a nádor színe elé. Az oklevél bemutatását k�vet ̋ oen az �zvegy ítélethozatalt kért �gyében. Ezt hallván András és Péter nevében megbízottjuk elmondta, hogy készek a Deuecher birtokbeli rész�k becs�je révén az �zvegy hitbérét és jegyajándékát kiadni. Ezután a nádor a bír�társaival egy�tt rendelkezvén írásos parancsba adta a Jazou-i konventnek, hogy k�ldje ki tan�ját az embere mellé, s márc. 7-én (in die medii Quadr.) a helyszínre kimenve a szomszédok és a felek v. képvisel ̋ oik jelenlétében járják meg a birtokrész határait, majd királyi mértékkel kimérve – ha ez nem lehetséges akkor szemre – becs�ljék fel azt fogottbírákk�zrem ̋uk�désével. At�rténtekr ̋olakonvent írásosjelentésben tartozikneki ápr. 8-ra (ad oct. fe. Pasche d.) számot adni. Eml.: a 640. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 247-249. (129. szám). Megj.: A [ ] k�z�tt szerepel ̋ o névalakok a fenntart� oklevél más szakaszáb�l származnak. 41. (1358. jan. 13-márc. 7. k�z�tt) Zeech-i Mikl�s c., országbír� oklevele szerint a korábbi okiratában foglaltaknak megfelel ̋ ol Werez-i oen 1358. jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d.) színe e. megjelentek egyik részr ̋ Kueer (dict.) János fa: Gy�rgy, a másik részr ̋ ol pedig Bagus fa: Mikl�s, András fa: Domonkos és Lászl� fa: Mikl�s Osdyan-i nemesek a maguk, valamint az egri és erdélyi kápt.-ok megbíz�levelével az ugyanoda val� Tamás fa: István és az említett Bagus fa: Lászl� nevében is, majd az említett Gy�rgy bemutatatta az esztergomi és egri kápt., nemk�l�nben a Saagh-i konvent 1-1 oklevelét, amelyek keresetének tárgyát is tartalmazták. Eszerint Mykotha fa: Pethe, Lászl� fa: Egyed, Vgra fa: Antal királyi emberek az esztergomi és egri kápt., valamint a Saagh-i konvent tan�jának társaságában [1357.] nov. 24-én (f. VI. prox. an. fe. B. Katherine virg. et mart. tunc preterita) vizsgálatot folytattak az értes�léssel rendelkez ̋ ok, de k�l�n�sen Lomyzlopataka ∼ Lomyslopataka birtok szomszédjai k�rében, s megtudták, hogy a már mondott Osdyan-i nemesek abban az ido- ̋ ben, amikor János fa: Gy�rgy az országbír�val egy�tt Tervisio alatt a királyi seregben tart�zkodott hatalmaskodva elfoglalták Gy�rgy Lomyzlopataka f�ldjét v. birtokát, amelyet mások Mortonspanlehotaya-nak neveznek. Az�ta már házakat is emeltek rajta, miként ezt a kik�ld�ttek szemrevételezték, j�llehet eloz ̋ ̋ on kereszt�l oleg Gy�rgy hossz� id ̋ békésen uralta a birtokot, amíg hadba nem szállt a király oldalán. Az oklevelek megvizsgálását k�vet ̋ oen János fa: Gy�rgy az elbitorlás okát tudakolta a vele szemben áll�kt�l, amelyre a megjelentek olyan feleletet adtak, miszerint a kérdéses birtok az o ̋ �r�kségi birtokuk, és azt nem Lomyzlopataka-nak, hanem Lehota-nak hívják, amely mindig is az ̋ o birtokukban volt. Ennek alátámasztására t�bb oklevelet is oseik és k�vetkezésképp az ̋ bemutattak, ami u. Bagus fa: Mikl�st, András fa: Domonkost, Lászl� fa: Mikl�st afel ̋ ol kérdezte háromszor is az országbír�, hogy az általuk bemutatott okmányokon kív�l az o ̋ v. a jelen nem lévo ̋ atyafjaik (alii fr.-es) birtokában vannak-e még további idevonatkoz� okiratok. Nemleges válaszukat k�vet ̋ oen János fa: Gy�rgy ugyancsak �r�kségi tulajdonának nevezte a birtokot, s ennek igazolására vállalta, hogy egy kés ̋ opontobbi id ̋ ban oklevelet mutat be. Ennek nyomán az országbír� meghagyta János fa: Gy�rgynek, hogy a birtokra vonatkoz� iratait márc. 7-én (in die medii Quadr. [...] sc. f. IV.) mutassa be színe e., s egy�ttal 6 M. perbelépés e. megfzetendo ̋ királyi bírsággal s�jtotta. Minthogy pedig az Osdyan-i nemesek olyan kijelentést tettek, amely szerint egy számukra adott kés ̋ opontban a m.-j�kbeli nemeseknél leledz ̋ obbi id ̋ o, az �gyre vonatkoz� leveleiket mégis be tudnák mutatni, ezért az országbír� ̋ oket is 6 M. perbelépés e. kifzetend ̋ obb kit ̋ o bírságban marasztalta el, valamint számukra is meghagyta, hogy az el ̋ uz�tt id ̋ opontban mutassák be okleveleiket, amennyiben ilyenekkel val�ban rendelkeznek. Eml.: a 991. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 356-359. (197. szám). 38
