Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

a várnagynak, s o ̋ az oklevél vizsgálata u. tegyen igazságot az említett dologban. D. in Wyssegrad, f. VI. prox. an. domin. Letare, a. d. 1358. E.: Dl. 7121. (MKA. Acta Paulinorum 1. 1.) Papíron, az eredeti sz�veg alatt valamivel kés ̋

obbi kézírással: Ista littera debet servari pro expeditione magistri Benedicti, quia premissam ipse fecit; hátlapján azonos és kés ̋

obbi kézírásokkal tárgymegjel�lés; nagy kerek zár�pecsét nyoma, bevágásai. Má.: 1. E.-vel megegyez ̋o jelzet alatt, feltehet ̋oen E.-r ̋ol. 2. Dl. 15 116. (MKA. Acta Paulinorum Pest 8. 1.) (Újkori egyszer ̋u Má.) 3. Ua. jelzet alatt, mint 2. (Újkori egyszer ̋u Má.) K.: AO. VII. 70-71. (40. szám). R.: Pest m. 74. (350. szám); Bakács, Pest m. 211. (727. szám). 234. 1358. márc. 9. Visegrád [I.] Lajos király (H) színe e. Doby-i L ̋

orinc fa: István oldalár�l tudatták, hogy az említett István azon oklevelét, amely Eggedmonustura, Petry, Tulugd, Demeter, Cool, Hothaz,

Nogeer, Chehy, Gyozegh, Kutfev, Nyek, Doroghaza, Romad, Perch, Achad, Wyd, Tamasy, Bygech, Kupch, Nandras, Doroglesy és Sarfev birtokok és jogaik tárgyában kelt, a ládájáb�l (scrinium) – az abban találhat� javakkal egy�tt – ellopták, amikor tolvajok és gonosztev ̋

ok t�rtek a házába. Utasítja ezért a váradi kápt.-t, hogy állítson tan�t Gyapul-i

István fa: Lászl�, Nyueg-i Imre fa: András v. Iwanka fa: János királyi emberek valamelyike mellé, hogy a várad-el ̋ohegyi Szt. István els ̋o vértan�-monostor konventjének sekrestyéjében leljék fel a sz�ban forg� oklevelet, majd a kápt. pecsétjével meger ̋

osítve sz�r�l sz�ra írja azt át Istvánnak, és az eredeti iratot helyezzék el a sekrestyéj�kben.

Vég�l a t�rténtekr ̋

ol tegyenek számára írásos jelentést. D. in Wyssegrad, f. VI. prox. an. domin. Letare, a. d. 1358. Á.: a 661. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 71-72. (41. szám); Szentpétery, K�zépkori okl. 80-81. (57. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 248-250. (236. szám). Megj.: Á. szerint a királyi nagypecsét alatt kelt. 235. 1358. márc. 9. A Zala-i Szt. Adorján-monostor konventje emlékezet�l adja: színe e. egyik részrol ̋ a Thorna-i perjel, Gy�rgy testvér, az Eneruh birtokbeli Boldogságos Sz ̋uz-egyház remete testvéreinek vicarius-a, s vele egy�tt Eneruh-i István, míg a másik részr ̋ol pedig András fa: Péter Eneruh-i nemes megjelenvén, olyan �r�kre sz�l� birtokcserér ̋

ol tettek bevallást, miszerint birtokaikban �r�kre sz�l� cserét eszk�z�ltek. Eszerint az említett Gy�rgy

testvér és István András fa: Péternek és �r�k�seinek adnak haszonvételekkel és tartozékokkal egy�tt 1 telket Thuthus Eneruh (vulg.) birtok végében, a falu É-i részén a Ny-i

határban (in linea), amellett a 2 telek mellett, amelyeket az Eneruh-i nemes Imre fa: Tamás, valamint atyjafja (fr. eiusdem) a mondott Péter adtak a remete testvéreknek. Ezenkív�l átadnak neki Apsa f�ldj�kb ̋ol, annak É-i részén 8 hold (iugerum) szánt�f�ldet Mark erdejének sz�glete – a nép nyelvén Markerdeuzege – mellett, továbbá a már említett Thuthus Eneruh falu Ny-i határában haszonvételekkel egy�tt 2 teljes házhelyet (mansiones integras), amelyek a telkek határa mentén találhat�ak. Viszonzásul András fa: Péter mr. szavatolás vállalása mellett az említett remetéknek és egyházuknak juttat 40 hold szánt�t egy tagban a Jurle-i Boldogságos Sz ̋uz-monostor prépostjának és konventjének privilégiumában foglaltak alapján ker�lt birtokukba, s amely most cserében odaadott szánt� É–Dé-i kiterjedés ̋u, és egészében a régebben birtokolttal egy�tt 70 hold nagyságot ér el. A remete testvéreket megillet ̋o azon jogok, amelyeket a sz�ban forg� korábbi privilégium r�gzít, csorbítatlanok maradnak. A szánt�hoz Dé felol ̋ eso ̋ kaszál� járul. Kik�t�tték azt is, hogy a kés ̋

obbi perjelek nem vonhatják vissza ezt az egyezséget. D. f. VI. prox. an. domin Letare, a. d. 1358. A. E.: Dl. 4735. (MKA. NRA. 1094. 8.) Hártyán, hajtásainál beszakadt, er ̋

osen foltos, ill. elmos�dott, helyenként olvashatatlan; hátlapján áth�zott sz�veg (tárgymegjel�lés?) láthat�. Á.: 1. I. Lajos király, 1367. febr. 20. Dl. 5367. (MKA. Acta Paulinorum, Enyere 1. 2.) 109