Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
márc. 13-ra (ad f. III. prox. p. fe. B. Gregorii papé), ő azonban nem jelent meg és nem is küldött maga helyett senkit, hiába vártak rá 5 napon át. [1347.] júl. 2-án (f. II. prox. p. oct. predict, fe. Nat. B. Johannis Bapt.) Patak város mellet, a Zemplén és Vngh m.-i nemesek közösségének generalis congregatio-ján nevezett Péter és László mr. bemutatták a Zemplén m.-i c. és szb.-ák oklevelét, amelyben többek között benne foglaltatott, hogy márc. 10-én (sabb. prox. an. fe. B. Gregorii pp.) nevezett Loránd mr. hatalmaskodva tört a sértettek Lona nevű — a Tápul és a Budrugh folyók között fekvő — birtokára, és tűzzel felperzselvén elpusztította azt, mely panaszt a m.-ék szb.-ái és ülnökei — a feszületet megérintve — Istenre, a királyra és a Szt. Koronára tett esküvel erősítettek meg. A nádor e. ura, Loránd mr. képviseletével — a nádor ügyvédvalló levelében — megbízott Máté fia: Tamás vonakodott feleletet adni a fenti panaszra, így kérésére a pert [1347.] okt. 6-ra (oct. fe. B. Michaelis arch.) halasztotta oly módon, hogy a per kezdete e. Loránd mr. 3 M. bírságot köteles fizetni. A kitűzött időpont elérkeztekor azonban László mr. — mivel királyi parancsnak engedelmeskedve Itáliába utazott — nem tudott megjelenni, Péter mr. — akivel osztatlan birtokot bírt — pedig szintén nem tudott megjelenni, így a nádor további egy évvel halasztotta a pert [1348. okt. 6-ra], mely időpont elérkeztekor a bíróság színe e. a Jazou-i konvent ügyvédvalló levelében meghatalmazott János fia: László mr. maga és Péter mr. nevében is követelte, hogy szolgáltassanak nekik igazságot. Ekkor 2 nyílt, királyi oklevelet mutattak be Loránd mr. érdekében, közülük az egyikben, amelyik [1348.] okt. 4-én (in fe. B. Francisci conf.) kelt és a király nagyobb pecsétjével volt ellátva, a király elrendelte, hogy a bíróság Mykch bán fiainak valamennyi perében engedélyezzen bírság nélküli halasztást, mivel — ahogyan azt Loránd mr. maga és fivérei (fr.) nevében a király e. kijelentette — Loránd testvére (fr.), István mr., akinél a szükséges bizonyságlevél van —, a király rendeletéből kifolyólag a tengerentúlra utazott; a másikban, amelyik [1348.] szept. 28-án Budán (in domin. prox. an. fe. B. Michaelis arch.) kelt és a király gyűrűspecsétjével volt ellátva, a király megparancsolta, hogy a tengerentúlon (in partibus ultramarinis) szolgálatban fáradozó Mykch bán fia: István mr. valamennyi perét bírság terhe nélkül okt. 6-ról halasszák el a következő évre [1349.]. László mr. a királyi levelek tartalmának megismerése u. hangot adott azon véleményének, miszerint a fennforgó hatalmaskodási ügyben nincs szükség okleveles bizonyításra, így az ügy elhalasztása sem indokolt. Erre Loránd mr. azt kezdte firtatni, hogy melyik m.-ben és az ország melyik részében fekszik Lonya birtok, amelyen a hatalmaskodást elkövették. László mr. oklevelekkel igazolta, hogy a szóban forgó birtok Zemplén m.-ben, a Tápul és Budrugh folyó között fekszik, és az ő Chichva várukhoz tartozik. Ezzel szemben Loránd mr. azt állította, hogy Lonya birtok Sarus m.-ben fekszik az ő Kekmezeu birtoka mellett, melynek bizonyítására oklevelet csak fivére, István hazatérte u. tud bemutatni, mely okból kifolyólag a pert elhalasztották. Egy év múlva [1350.] azonban, egyéb halasztásra kényszerítő körülmények miatt újfent elhalasztották a pert, mígnem [1355.] okt. 6-án (oct. fe. B. Michaelis arch.) a nádor elé okleveles bizonyítás végett idézett Loránd mr. a László és Péter mr.-eket törvényesen képviselő Miklós fia: István ellenében — aki 21 napon keresztül várta — nem jelent meg, és helyettest sem küldött, ezért Lorándot bírságban marasztalták el. Ezt követően a nádor idézőlevelében foglaltak alapján az érintett felek a királyi ember és a Jazou-i konvent tanúja révén [1355.] dec. 7-re (ad oct. fe. B. Andree ap.) idéztették a nádor elé Loránd mr.-t, mely időpont elérkeztekor a felek képviselőinek 76
