Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
D. Avinione, die ultima mensis Oct., a. indictione XV., [VI. Ince] pápaságának 4. évében [1356.]. Reg.: ASV. Reg. Av. v. 122., f. 460v (Df. 289 436.). K.: — Megj.: Vö. az 584. számú oklevéllel. 584. 1356. okt. 31. Avignon Vilmos (Guillelmus) tusculumi püspök, bíboros, a római egyház bíborosi kollégiumának kamarása (episcopus Tusculanus cardinalis sacri collegii reverendorum patrum dominorum Romanae ecclesie cardinalium camerarius) emlékezetül adja: átgondolván mindazon súlyos terheket, amelyekről a Szigfrid (Sieffre- dus) testvér, a győri egyházm.-ben lévő bencés rendi pannonhalmi Szt. Márton- monostor apátja részéről hozzá eljuttatott s színe e. ismertetett híradásából értesült, ezekre tekintettel haladékot enged [1357.] aug. 15-ig (ad fe. Ass. B. Marie prox, venturum terminum) a pápának és bíborosoknak járó servitium-ok megfizetésében, noha azok teljesítését az apát meghatározott büntetések, feltételek és határidők kikötése mellett önként vállalta, azt mégis elmulasztotta. Ha ezen időpontig sem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, úgy a kilátásba helyezett büntetések érvénybe lépnek. D. Avinione, die ultima Oct., a. Nat. d. 1356, indictione XV, VI. Ince pápa pápaságának 4. évében. E.: BFL. Capsarium 36 Z 436. (442). (Df. 207 232.) Hártyán, hátoldalán későbbi kézzel tárgymegjelölés, alján befűzött hártyaszalag (ráírva: R), melyre vörös színű, töredezett szélű pecsét van erősítve (rajta kivehető Szűz Mária alakja, jobbjában a gyermek Jézus, baljában liliom). A plicaturán kívül lohannes de Liparra olvasható, K. alapján belül 1 flór. 2 gross. K.: P. II. 427. (153. szám). 585. 1356. nov. 1 Bobovac vár alatt, [a bosnyák bán] udvarában Thuerdco, egész Bosznia, Ozora (Vzure) és Só (Solle) bánja fivérével, valamint anyjával, Ilonával együtt tudatja, hogy meghallgatva a boszniai egyház püspökének, Péternek a bán és valamennyi bárója elé terjesztett panaszát, mely szerint némelyek hatalmaskodása és jogtalan cselekedetei következtében az Vsura-ban lévő Szt. Péter-egyház Dubimcham birtokát, melyet a bán elődje, a néhai Nagy (Magnus) Prezda, a bán nagybátyjának, Nagy Istvánnak a nagyapja (avus) engedett át, és István bán is megerősített — ahogyan azt a bemutatott privilégium is tanúsítja —, egyrészt mert az egyházat a bán gyarapítani akarja, másrészt saját és elődei lelki üdvéért, továbbá [I.] Lajos király (H) kérésére is újra Szt. Péter Vsura-i egyházának adja a szóban forgó birtokot valamennyi földjével, falvaival, hasznával és jövedelmével együtt — ahogyan azt Prezda említett privilégiuma 344
