Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

panaszát (actio) és előterjesztését (propositio). Az országbíró ebből értesült arról, hogy Arwa-i László fia: Márk királyi ember és a Saagh-i konvent tanúja 1355. márc. 28-án (sabb. prox. an. predict, domin. Palmarum) a törvényesen összehívott szomszédok és határosok jelenlétében az Esztergom m.-i Nyr birtokra mentek, s az esztergomi kápt. tulajdonába akarták azt iktatni olyan jogon, hogy hozzá tartozónak tudták. Azonban Saphar (diet.) István fiainak: Istvánnak és Miklósnak bizonyos famulus-ai és különösen István uraik nevében ellentmondtak Nyr birtok iktatásának, melynek okát a kápt. meg akarta tudni az említett Jánostól és Miklóstól. Ezt hallván a János és Miklós képviseletére a királyi kápolnaipán ügyvédvalló levelében meghatalmazott Vörös (Rufus) János azt válaszolta, hogy Nyr birtok Saphar (diet.) István említett fiaihoz tartozik, ahogyan azt jogerős bizonyítékokkal alá tudja támasztani, melyeket egy a bíróság által megjelölt későbbi időpontban kész bemutatni. Az országbíró meghallgatva a felek előterjesztéseit az ország báróival és nemeseivel együtt ítélkezve kötelezte a szóban forgó Jánost és Miklóst, velük szemben pedig az esztergomi kápt.-t, hogy ha valóban rendelkeznek a mondott birtok ügyében kiállított oklevelekkel, akkor mutassák be azokat színe e. [1355.] okt. 6-án (in oct. fe. B. Michaelis arch, tunc venturis), s ő majd ezt követően a látottak fényében ítéletet hoz. A vizsgálatot és az oklevelek bemutatását a kijelölt időpontról [1355.] dec. 7-re (ad oct. fe. B. Andree ap.), majd [1356.] jan. 20-ra (ad quind. fe. Epiph.d.), végül [1356.] márc. 23-ra (ad quind. diei Cynerum) halasztották, mely időpontban — midőn az országbíró Miklós esztergomi érsekkel, egyben ua. m. örökös c.-vel, Miklós zágrábi püspökkel, királyi alkancellárral, Tamás Csanádi püspökkel, László csázmai préposttal, királyi kápolnaispánnal, Gergely váradi őrkanonokkal, kánonjogi doktorral, Chykou királyi tárnokmr.-rel, Péter fia: Tamás királyi ajtónállőmr.-rel, a Lypto-i c.-sel, Bu- bek (diet.) István mr.-rel, Sándor fia: János mr. Gymus-i és Chuz (diet.) János mr. Topolchan-i várnagyokkal és az ország számos nemesével együtt ült törvényt — a bíróság színe elé járult egyik részről Borusyeneu-i Petych, aki a budai kápt. ügyvédvalló levelével feleségét, ti. Aladár özvegyét, valamint ennek lányait, Klárát, Katalint és Erzsébetet, nemkülönben Aladár fia: Jánost is képviselte, továbbá az esztergomi kápt. képviseletével — ue. kápt. ügyvédvalló levelében — felruházott János mr. Gumur-i főesp. (archydiaconus) és János az esztergomi egyház kanonokja, a másik részről pedig Saphar (diet.) István fiai: János és Miklós. Az esztergomi kápt. képviselő János mr.-ek bizonyíték gyanánt 2 privilégiumot mutattak be, melyek közül az egyiket az esztergomi Szt. István király ispotályos háza kereszteseinek konventje állította ki 1345. jan. 5-én (in vig. fe. Epiph. d. a. eiusdem 1345.), s mely tartalma szerint Nyr-i Aladár fia: János anyjával a konvent elé járulván kijelentette, hogy szűkös helyzetük miatt az Esztergom m.-i Nyr birtokuk felét, mely az esztergomi kápt. birtokainak szomszédságában helyezkedik el, annak minden tartozékával és haszonvételével együtt, ti. szőlőből származó jövedelmével (censibus vinearum), rétekkel, ligetekkel, szántókkal, János atyafija (fr.), Moch fia: Lukács (Luce) beleegyezésével, akinek nevében a Saagh-i konvent ügyvédvalló levelével Miklós fia: Balázs igazolta hozzájárulását, 35 széles bécsi M. ellenében zálogba adják az esztergomi kápt.-nak mindaddig, míg János a konvent színe e. kifizetésre került összeget budai számítás szerint vissza tudja váltani. A felek megállapodtak, hogy a birtok haszonvételeinek felét a kápt. teljes joggal birtokolja, a telkek közül is számára alkalmasabb felet választva, míg a másik felét János időközben csak a kápt.-nak és senki másnak nem zálogo131