B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

100 119. 1355. febr. 27. Buda Drugeht Miklós comes, [I.] Lajos király (H) országbírája és Turuch megye honorbirtokosa tudatja, hogy előtte Anarch-i István fia László a Szerbia ellen vezetett királyi had jan. 20-ra meghirdetett oszlásának 15. napjától, azaz febr. 3-tól (a quind. residentie exercitus regii versus Rasciam moti et ad quind. fe. Epiph. d. proclamate) kezdve 24 napon keresztül folyamatosan várt Perth

olt-i Egyed fiai: Demeter és Simon ellenében, akiknek az országbíró korábbi oklevele értelmében végleges választ kellett volna adniuk, de nem mentek el és nem is küldtek maguk helyett senkit, ezért őket bírságban elmarasztalja, ha nem tudják magukat észszerű indokkal kimenteni. D. Bude, 25. die termini prenotati, a. d. 1355. E.: –. Fk.: Dl. 96 257. (Vay cs. berkeszi lt. 253.) Papír, zárópecsét előlapra átütő foltja. R.: Vay berkeszi 441. (154. szám). 120. 1355. febr. 27. Bécs, a skótok Szűz Mária egyházának-monostora Kelemen, a skótok benedek rendi Boldogságos Szűz Mária bécsi egyházának apátja (passaui egyházmegye), az Aposti Szék által az alább írt részekre speciálisan kiküldött egyedül eljáró bíró (iudex unicus) Berseten, Pulschicz, Rosna és Smyelnicz vár

osok rectorainak és helyetteseiknek. Tudják meg, hogy VI. Ince pápa parancsából az egyrészről a Tódor, Schitnek-i plébános (Esztergom egyházmegye) és másrészről a Schitneck oppidum nemesei és egész közössége – akik nevében megbízottként Lukács [fia] Miklós székesfehérvári (de Albaregali) kanonok jelent meg – közötti per meghallgatására és eldöntésére vállalkozott. Miután a felek közti per a színe előtt törvényesen elindult, letették az igazmondási és a patvarkodási esküt és a felek megtették kijelentéseiket (positio) és feleleteiket, az oppidum lakosainak megbízottja Tódor plébánossal szemben kifogásképpen (in modum exceptionis) egy bizonyos kiközösítést hozott fel, és ezen kifogás bizonyítására a megbízott részére az apát első halasztásként (pro prima dila

tione) időpontot jelölt ki, ő azonban végső halasztásként (pro ultima dilatione et finali) azt kérte, hogy számára az apát tanúállítást rendeljen. Az apát pedig a felek költségét és fáradságát kímélve a tanúk meghallgatását arra a helyre jelölte ki, ahol a per mozzanatairól jobban tudomással bírnak. Ezért meghagyja a címzetteknek kiközösítés terhe mellett, hogy azokat a tanúkat, akiket Miklós megbízott megnevez, idézzék jelenlétük elé, és miután Szt. Evangéliumokra megeskették őket, a plébános kérései (interrogatoria) szerint – melyet az apát pecsétjével lezárva elküld a címzetteknek – az ott felhozott minden tételt vizsgáljanak ki, és a tanúk által mondottakat pecsétjükkel lezárva írják meg neki márc. 27. előtt (an. f. VI. p. domin. Iudica) kiközösítés terhe mellett. A tanúkat hasonló büntetéssel késztessék arra, hogy az igazságról bizonyságot tegyenek. D. Wienne, in nostri monasterio prelibato, a. d. 1355., die penultima Febr. E.: Dl. 4495. (MKA. NRA. 1538.1.) Papír. Hátlapján későbbi kezekkel írott, latin nyelvű tartalmi kivonatok, vörös viaszba nyomott mandorla alakú pecsét töredékei. K.: AO. VI. 270

–271. (177. szám).