B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
46 hauich (dict.) I wan tartott, visszakerül a monostor kezelésébe, vagy egy ahhoz hasonló, azt László m esternek fogja adni predialis jogon (mos et conditio predialis) való birtoklásra, megígérte továbbá, hogy László mester az ő és a monostor segítségével Chultich prediumot, melyet jelenleg a hercegnő (domina nostra ducissa) tart, vissza tudja szerezni a saját költségén és fáradságával, akkor azt oklevelükkel és pecsétjükkel megerősítik a számára hasonlóképpen predialis jogon (conditio predialis) való birtoklásra. Az apát megígérte továbbá, hogy ha Ribna birtok szomszédságában lesznek üres prediumok, akkor azokat Lászlónak fogja átadni predialis jogon való birtoklásra, és mindaddig amíg László mester jóakaratúnak mutatkozik felé és a monostor felé, kedvezéssel és tisztelettel lesz iránta. D. f. II. p. fe. Conv. B. Pauli ap., a. d. 1355. E.: Dl. 105 639. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Bosnyák cs . 48.40.) Hártya. Hátlapon más középkori kézzel latin nyelvű tárgymegjelölés és mandorla alakú pecsét töredékei. K.: Károlyi I. 226– 227. (145. szám); CDCr . XII. 266. (202. szám). 1355. jan. 27. [ є 1365. jan. 27.] [I.] Lajos király Kended fia Miklós, Zalathna királyi város bírája [a maga] és a város minden polgára és hospese nevében előadott kérésére privilégiumában átírja a saját, 1357. nov. 28-i, a Boszniában (in terra Vzure) ellopott nagypecsétjével megerősített oklevelét a város szabadságairól. D. Miklós esztergomi érsek és a megye örökös ispánja keze által, VI. Kal. Febr ., a. d. 1355., uralkodásának 24. évében. Á.: 1. Erdélyi káptalan, 1365. aug. 1. Dl. 30 665. (GYKOL. Centuriae R.28.) 2. Erdélyi káptalan, 1731. máj. 19. Dl. 37 059. ( Erdélyi fiscalis levéltár 9.52.2.) 3. Á1. > az erdélyi káptalan okleveleinek rekvizítorai , 1714. máj. 10. Dl. 36 543. (GYKOL. Cista comitatuum ALBA 4.1.17. és ALBA 5.3.2.) (egyszerű másolat) 4.: Á1. > erdélyi káptalan, 1786. márc. 2. ( Á1. jelzete alatt, hiteles, 2 példányban). R.: Erdélyi Okmt. IV. 166. ( 383. szám ); Anjouoklt. XLIX. 362. szám. Megj.: Á2. 1355-ös dátummal hozza, a rövid regeszta jelen kötetbeni szereplését ez indokolja. 39. 1355. jan. 27. Buda [I.] Lajos király (H) a pécsi káptalannak. Jelentette neki Lan chretus fia Beke fia Anthymus, hogy Zyner-i László fia Miklós mester jan. 14-én (f. IV. p. oct. diei Strennarum) Zyner-i famulusait és jobbágyait az ő Thopsun nevű birtokára hatalmaskodva átküldte, ott Thopsun-i officialis-át, Jánost halálosan megsebesítették, István nevű famulus-át kegyetlenül meggyilkolták, jobbágyai két lovát és 4 ökrét elhajtották, kárára és sérelmére. Azért pedig, hogy a fenti jogtalan cselekedeteit csalárd módon eltitkolja , ellene vizsgálatot kezdeményezett, miszerint ő 1354. okt. 2-án (f. V. p. fe. B. Mychaelis arch.) Bodon birtokra tört hatalmaskodva, ott két jobbágyának feleségét megverette és jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d.) Topsun-i officialis-a, János Zyner birtokra ment hatalmaskodva és felfegyverezve onnét sok zálogtárgyat (vagium) elvitt, mindezeken túl a Th opsun birtokon szőlővel bíró jobbágyaitól több adót (superflua debita et exactiones) szedett ezen szőlők után, de mindezekben ártatlan. Ezért az uralkodó felszólítja a káptalant, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében
