B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
42 volt, így határként meghagyta ; Gurundon földjelet talált ; Tycia Kysewren nevű helyen a Geustusera birtok határai Surk és Bezdeed birtokok felől véget érnek. Az eskü letétele és a határok felállítása és megújítása után a nádor és a káptalan kiküldöttjei, mivel ott és akkor nem volt ellentmondás, a felállított határokkal Tamás mester birtokaitól elválaszott Geustusera birtokot László fia János m esternek iktatták azon jogon, ahogyan hozzá tartozik, örök birtoklásra, mások jogainak sérelme nélkül . Mivel hoszszú pereskedés után a felek békére törekedve fogott bírók döntésének vetették alá magukat, akiknek a fenti ítélete alapján János mester másodmagával letette az esküt és a vitatott határokat kijelölte a nádori és a káptalani kiküldött jelentése szerint elletmondás nélkül, ezért a nádor Geustusera birtokot a hozzá tartozó földekkel együtt a káptalan oklevelében foglalt határok mellett János m esternek és örököseinek hagyja örökre, azzal a joggal, amivel hozzá tartozik, mások jogainak sérelme nélkül. Jelen oklevél visszavitele esetén privilégium kiállítását ígéri. D. Bude, 12. die termini prenotati, a. d. 1355. E.: Dl. 87 299. (Esterházy cs. hercegi ága, Repositorium 96.2.12.) Hártya, hátlapon kerek pecsét töredékei, valamint későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés. Megj.: A következő oklevelek olvashatóak részben említésben a jelen oklevélben: Miklós nádor, 1345. febr. 24. (Anjouoklt. XXIX. 119. szám); váradi káptalan, 1345. ápr. 23. (Anjou-oklt. XXX. 260. szám); Miklós nádor, 1353. márc. 12. (Anjou-oklt. XXXVII. 145. szám); egri káptalan, 1353. ápr. 20. (Anjou-oklt. XXXVII. 250. és 251. számok); Miklós nádor, 1354. ápr. 4. (Anjou-oklt. XXXVIII. 180. szám); Miklós nádor, 1354. nov. 25. (Anjou-oklt. XXXVIII. 492. szám); váradi káptalan, 1355. jan. 13. (l. 14. szám). 33. 135[5]. jan. 25. Buda [I.] Lajos király (H) minden főpapnak, bárónak, ispánnak, várnagynak, nemesnek és minden rendű és rangú embernek tudtára adja, hogy [III.] Kázmér király (P) kérésére beleegyezett, hogy a Lo.ból (P) származó sót Sarus városáig, Szepes és Liptó megyékig a magyar, lengyel és más nemzethez tartozó kereskedők szabadon és ellentmondás nélkül behozhatják eladásra. Ezért a címzetteknek meghagyja, hogy a magyar, lengyel vagy más nemzethez tartozó kereskedőket, akik sót hoznak Polonia-ból az országba Sarus városáig, Szepes és Liptó földjén (usque civitatem nostram Sarus in terra Sce-pusiensi et Lyptoviensi) , semmilyen módon ne zaklassák, hanem őket engedjék szabadon menni. Elrendeli, hogy mindezt vásárokon (forum) nyilvánosan hirdessék ki. D. Bude, in fe. Conv. B. Pauli ap., a. d. 135[5]. Á.: Az 521. számú oklevélben. (Ianussius krakkói kancellár, 1355. szept. 1. előtt Df. 288 977.) K.: Dogiel I. 37. (1354. jan. 25. dátummal, hiányos); Wagner I. 28. (Dogiel alapján, 1354. jan. 25. dátummal, hiányos); Katona III/X. 94. (1354. jan. 25. dátummal, hiányos, Wagner alapján ); F. IX/2. 315 –316. (154. szám) ( 1354. jan. 25. dátummal, hiányos, Dogiel alapján); FMH I. 6. (4. szám) (1354–1355. jan. 25. dátummal); Kereskedelem II. 62–63. (25. szám) (1355. jan. 25. dátummal).
