B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
365 fiai privilégiuma alapján sok helyen egyértelműen megtalálták, valamint a Peryn-i Miklós fiai által először a király előtt, majd pedig a főpapok és bárók színe előtt bemutatott oklevelek korábbi adományt említenek, mint azok, melyeket a polgárok megbízottja mutatott be, és az ország régi szokása szerint a későbbi adományok a korábbiaknak nem lehetnek sérelmére (posterioresque collationes prioribus antiqua regni consuetudine requirente nequieret preiudicare), ezért az országbírónak és a vele törvényszéket ülő főpapoknak, báróknak és nemeseknek úgy tűnt, hogy Seunuald és Ryhuald falvaknak, a 20 ekére (aratrum) értékelt vitás földnek és a falvakban lévő, összesen 10 márkára értékelt kápolnáknak az ügyében – Peryn-i Miklós fiai részére – esküt kell megítélniük, ezért bírótársaival meghagyta, hogy Miklós fia Miklós mester vagy fr.-e, Pál mester 70-ed magával, nemes eskütársaival Nagy (Magnus) János fia György vagy szentgyörgyi (de S. Georgio) Wz fia János vagy Zakol-i Pál vagy Kaxo-i Mihály fia János (Miklós és Pál részére küldött), illetve István fia János vagy Sykusd fia Miklós vagy Finta-i János vagy Legenpataka-i Wza fiai: Bertalan vagy Miklós (a Bardfa-i polgárok részére küldött) királyi emberek és a szepesi káptalan tanúságtevőjének jelenlétében, akinek a kiküldését kérte a káptalantól, szept. 15-én (in oct. fe. Nat. B. virg.) a vitatott földre kiszállva övüket megoldva, sarutlan lábbal és földet a fejük felé tartva az ország szokása (consuetudo) szerint tegye le a földesküt arról, hogy a 20 ekére és 60 márkára értékelt vitatott föld, valamint a két, 10 márkára értékelt kápolna, továbbá a vitatott földön álló Seunuald és Ryhuald nevű falvak a privilégium kiállítása óta Kabalafelde birtokuk határai között fekszenek és soha nem tartoztak a Bardfa-i polgárok szántóföldjeihez. Ha az esküt leteszi, akkor a királyi emberek és a káptalan tanúságtevői a vitatott földet a falvakkal és a kápolnákkal az [I.] Károly király középső pecsétjével megerősített privilégiumában olvasható határok mellett és szükség esetében annak megfelelően határok emelésével, Miklós fiainak: Miklós és Pál mestereknek és István fia Jánosnak iktatják és hagyják örökre, ellenben, ha az esküt nem akarják vagy nem tudják letenni, akkor a Bardfa-i polgároknak. Mivel az eskü szövege sok szót foglal magába, ezért az országbíró meghagyja, hogy a káptalannak az eskütétel megszemlélésére és meghallgatására kiküldött tanúságtevői az eskü szövegét Miklós fiai közül az eskütevőnek és minden egyes eskütársának szóról-szóra mondják el, majd pedig a káptalan oklevelét az eskütétel lefolyásáról okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch.) vigyék meg az országbírónak. A terminuson a Bardfa-i polgárokat a király megbízólevelével képviselő Herric fia Miklós jelenlétében Peryn-i Mikl ós comes fia Miklós mester (aki a gyermekkorú István fia Jánost is képviselte megbízólevél nélkül) és a Scepus-i káptalan megbízólevelével Pál mester nevében megjelenő Miklós fia László az országbírónak bemutatták a szepesi káptalan oklevelét, miszerint Pe ryn-i Miklós fia Miklós Wz fia János és Wza fia Bertalan királyi emberek és a káptalani tanúságtevők: Pál, a szepesi prépost helynöke és Pál fr. mester kanonok jelenlétében szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) a vitatott földre kimenve az első határjelnél, egy helyen 70-ed magával nemes eskütársaival övüket megoldva, sarutlan lábbal és földet a fejük felé tartva az ország szokásának (consuetudo) és az országbíró bírói meghagyásának megfelelően letette a földesküt, hogy a 20 ekére és 60 márkára becsült vitatott föld, a 10 márkára becsült két kápolna, valamint a földön lévő Seunuald és Ryhuald nevű falvak a bemutatott privilégium kiadásától kezdve az övék voltak és Kabalafeulde birtokuk határai közé esnek és sohasem tartoztak Bardfa város szántóföldjeihez. Az eskütétel után a királyi emberek és a káptalan tanúságtevői
