B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
231 rendes bírája színe előtt marasztalták-e el fr. uterinus-a meggyi lkolása miatt főbenjáró büntetésben (in sententia capitali) a jog rendje szerint, és ez a bíró oklevelével meghagyta, hogy fogságba vetheti Mihály fia Miklóst bárhol, ahol fel tudja leleni. Péter fia Miklós azt mondta, hogy Mihály fia Miklóst fr. uterinus-a meggyilkolása miatt semelyik bíró színe előtt nem vonta perbe, nem indított ellene semmilyen bírói eljárást és Mihály fia Miklós rendes bírája sem adott neki engedélyt fogságba vetésére. Mivel Péter fia Miklós saját maga állította, hogy Mihály fia Miklóst a fenti módon lefogatta, azonban fr.e meggyilkolása ügyében nem állt vele perben, sem pedig Mihály fia Miklós rendes bírájának oklevelével nem rendelkezik (mely alapján Mihály fia Miklóst a gyilkosság miatt főbenjáró büntetés sújtaná és megengedte volna neki, hogy szabadon elfogja, ahol fel tudja lelni), ennélfogva Mihály fia Miklóst jogtalanul és nemesi szabadságával ellentétesen fogatta le. Ezért a nádor az esküdt ülnökökkel, Pest és Pilis megyék szolgabíráival együtt Péter fia Miklóst Mihály fia Miklós jogtalan lefogatása miatt annak vérdíjában (in emenda homicidii), azaz 50 márkában marasztalja el. D. 5. die congregationis predicte, in loco antedict., a. d. 1355. E.: Dl. 41 264. (MNM. Törzsanyag FÁY) Hártya, hátlapon rányomott pecsét nyoma. Má.: Ue. j elzet alatt (20. századi, egyszerű – Holub József). R.: Bakács, Pest megye 204–205. (704. szám). 365. 1355. jún. 12. vagy utána Visegrád Miklós nádor (H) és a kunok bírája tudatja, hogy megjelent előtte Veszprémi (dict. de Vesprimio) Péter fia László a kápolnaispán megbízólevelével a Beel-i Szt. Móric-egyház apátja, Péter fr. nevében, korábbi oklevelének megfelelően 1354. jan. 7-én (in oct. diei Strennarum, anno proximo preterito) a személyesen előálló alperesek, Deuecheer-i Márton fiai: Miklós, István és Imre, Wgh-i Bereck fiai: Miklós és Beke, valamint ugyanonnan való János fia András ellenében és elmondta, hogy Péter apát Wg birtok negyedrészét és a birtokon lévő malmot, két kővel (molendinum duarum molarum), minden tartozékukkal és haszonvételükkel együ tt, melyek akkor a nevezett nemeseknél voltak, mint egyházának birtokát akarta tőlük visszakapni a jog rendje szerint. Az alperesek erre azt felelték, hogy a birtok Szt. István ideje óta az ő öröklött birtokuk és mostanáig békében bírták, annak az apát soha nem volt a birtokában és nem tartozik a Beel-i egyházhoz sem. Az apát megbízottja ezek után bemutatta a nádornak [II.] Géza király (H) 1162-ben kelt privilégiumát (Reg. Arp. 97.), mely Wgh birtok negyedrészét és a malmot a Beel-i apátság többi birtoka között sorolja fel, de sem a határait, sem pedig azt a megyét nem jegyzi fel, ahol a birtok feküdt. A nádor megkérdezte az apát megbízottját, hogy az apát fel tud-e mutatni a negyed birtok és a malom elfoglalásáról és birtoklásáról tiltakozó vagy eltiltó lev elet, mely annak [elfoglalása idején kelt], de azt felelte, hogy nem tud. Wgh nevű birtok más megyékben is van, és a bemutatott privilégium sem a birtok határait, sem pedig a megyéjét nem adja meg, ezért a nádor a per kívánalmainak megfelelően ítéletet akart hozni a felek között, azonban Erzsébet királyné (H) úgy rendelkezett, hogy a birtokpert el kellett halasztania febr. 9-re (ad 8. diem fe. Purif. Virg. glor.) oly módon, hogy akkor az apát tartozik
