B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
221 eredetiben bemutatott) a határokat bejárták Peryn-i Miklós mutatása alapján és a birtokot körbejárták. Mi vel azonban Peryn-i Miklós az [I.] Károly király privilégiumában megnevezett földjeleket (meta terrea) nem lelte fel, csak határként szolgáló jeleket (signa metalia) mutatott a privilégium szerint a határvonalon hegyekkel, vizekkel és más helyekkel, ezért Miklós a maga és fr.-ei nevében minden egyes jelnél nyilvánosan tanúsította, hogy azok a hosszú idő miatt (propter longuitatem temporis) a véletlen, a fák károsodása, eltaposás és tüzek folytán le lettek rombolva, de ezek a határok és jelek Kabalafeulde bi rtok határai. Herric fia Miklós a polgárok nevében Peryn-i Miklóst folyamatosan kérte, hogy az [I.] Károly régi pecsétjével megerősített privilégiuma szerinti határokat mutassa meg, és gyakran tiltakozott, hogy ezek a határként szolgáló jelek soha nem volt ak Kabalafeulde birtok igaz és régi határai. Peryn-i Miklós azt felelte, hogy az első, régi privilégium nem biztos határokat, hanem csak régi határokat nevez meg (non certas metas, nisi solum metas antiquas), ő ezért Kabalafeulde birtokot a másik, a határokat magában foglaló privilégium alapján járatta be a királyi emberekkel és az abban foglalt határokat mutatta meg. A királyi emberek a káptalani tanúságtevő jelenlétében a határokkal és jelekkel körbezárva 5 falut (Kabalafeulde, Herthkeneth, Seunuald, Ryhu ald és Paluagaza) 2 kőből épült egyházzal, három kápolnával és ugyanannyi malommal találtak és jegyeztek fel. A határokkal körbezárt földeket és erdőket az erdők sűrűsége miatt királyi mértékkel nem tudták megmérni, de szemmel 60 ekére becsülték. Ezen túl Herric fia Miklós eredetiben bemutatta a helyszínen [I.] Károly király privilégiumát és [I.] Lajos király nyílt oklevelét Bardfa város határairól, és a privilégium tartalma szerint, Miklós mutatása alapján mindig két határjel mutatkozott, és Kabalafeulde birtok földjétől kezdve – [I.] Lajos királynak [I.] Károly fenti privilégiumát átíró nyílt oklevele tartalmazza – ugyancsak Herric fia Miklós mutatása alapján az első határjeltől az utolsóig mindig csak egy határjel mentén a várost körbejárták és úgy találták, hogy a felek közötti vitatott föld (melynek haszonvételeit hasonlóképpen az erdő sűrűsége miatt nem tudták királyi mértékkel megmérni) szemmel az ország szokásának (consuetudo) megfelelően 20 ekényire becsülhető, és Seunald és Ryhuald falvak fekszenek a területén. Mivel a királyi emberek sok hasonló feladatuk elintézése által akadályoztatva a jelentés megtételére csak jún. 4-én (in fe. Corporis Christi) tudtak a káptalanhoz járulni, ezért a káptalan a feleknek júl. 1-t (oct. fe. Nat. Johannis Bapt.) jel öli ki terminusként, amikor a király előtt tar-toznak megjelenni. D. in dict. fe. Corporis Christi, a. eiusdem prenotato [1355.] E.: ŠA v Poprade Pobočka Bardejov. Bártfa város lt. Középkori gyűjtemény 15. (Df. 212 692.) Hátlapi pecsétre utaló szalag. Tá.: A 609. számú oklevélben. R.: Iványi, Bártfa 3. (15. szám). 341. 1355. jún. 5. Domonkos, az esztergomi Szt. Tamás-egyház prépostja és az [esztergomi] érsek általános vikáriusa 1355. jún. 5-én (a. d. 1355., 6. die oct. fe. Penth.) kelt, chirographált, nyílt oklevele szerint: Baluan (Tá2. Balwan)-i Mykch és Toly (Tá2.: Tuly)-i István
