B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
188 ria-nak j áró egyéb servitium-okra való kötelezettségvállalásra, akkor az apátnak a monostor kormányzását és igazgatását adják át, amíg az apát a pápai leveleket meg-kapja.[D.] Avinione, 9. Maii , anno [13]55., [VI.] Ince pápaságának 3. évében. K.: Cameralia II. 319–320. 1411. szám. 282. 1355. máj. 9. Jazou-i Keresztelő Szt. János-monostor konventjének máj. 9-én (sabb. p. fe. Inv. S. Crucis) kelt, királynak írott oklevele szó szerint átírta Drugeth Miklós comes országbíró 1355. ápr. 24-i, Budán kelt oklevelét (l. 217. szám), és annak megfelelően Dedych (dict.) János királyi emberrel tanúságtevőül kiküldték László fr.-t, akik a konventbe visszatérve elmondták, hogy máj. 6-án (f. IV. p. fe. Inv. S. Crucis) az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében kiszálltak Nylas birtokra és azt régi és igaz határai mentén Tornahaza birtok felől bejárták, és K-ről egy hegyen felfelé egy határjelig egyetlen ellentmondó sem állt elő. A hegycsúcson egy másik földjelig mentek, majd ezek után a D-re és lefelé fordultak, ezután a völgyből egy másik hegyhez és a hegyen egy nagy úthoz mentek, ahol egy földjelet Jánosnak akartak iktatni azzal a joggal, amivel hozzá tartozik, de Bekus fia János a hegy csúcsán lévő földjeltől kezdve a határjárást nem, de a határok felemelését és az iktatást tilalmazta. Tá.: A 610. számú oklevélben. 283. 1355. máj. 9. A Szt. Márton-egyháznál Miklós, a Scepus-i Szt. Márton-egyház prépostja tudatja, hogy tekintetbe véve a hegyek nagyságát és a Crygo nevű birtoka földjének terméketlenségét, az ott élő jobbágyain ak azt a szabadságot adja, hogy neki és utódainak évenként három alkalommal a forgalomban lévő szepesi pénzben 10 márka dénár garast (decem marcas grossorum denariorum numerum, Scepusiensis monete usualis) fizessenek terragium sive census címén. Ajándékot (munera) a régi szokás szerint kötelesek adni. A nagyobb tizedeket a mindenkori pap (sacerdos) bírja, neki és örököseinek évenként 2 márkát fizetve. A kisebb tizedeket, tudniillik a bárányokat, malacokat etc., felében neki fizeti (presentabit), felében megtartja magának. Ezeket a tizedeket a jobbágyai a szászok módjára (ad modum Saxonum) fogják fizetni, a papok a két márkát a Harnad melletti egyházak rectorainak szokása szerint (iuxta consuetudinem rectorum ecclesiarum prope Harnad) a budai számítás szerint fizessék neki és utódainak. Hogy mindezek örökre érvényben legyenek, a jobbágyainak függőpecsétes oklevelet ad. D. apud ecclesiam S. Martini, sabb. p. fe. Inv. S. Crucis, a. d. 1355. A. K.: Wagner I. 324 –325. (22. szám); Katona III/X. 110–111. (Wagner alapján); Bárdosy, Moldav. 39 –40. (10. szám); F. IX/2. 424–425. (210. szám) (Wagner alapján). R.: F. IX/2. 167. (226. szám).
