B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

58 rom részt pedig meghagy Pál mr.-nek, v. annak, akihez a jog szerint tartozik, az esetleges ellenmondókat pedig megidézi a király jelenléte elé [1353.] jan. 8-ra (ad oct. diei Strennarum), hogy ellenmondásuk okát megadják. Továbbá más fogott bírákkal Olason birtok negyedének értéket királyi mértékkel megmérik, v. ha megmérni nem lehet, szemmel megbecsülik és minderről a kápt. [1353.] jan. 8-ra (ad oct. diei Strennarum) tegyen jelentést. A terminuson az országbíró előtt személyesen megjelent Zolouk-i Pál fia Pál mr. és Erzsébet asszony és bemutatták a veszprémi kápt. oklevelét, miszerint Salamon fia Miklós király ember Tamással, a Vesprimium-i Szt. Margit-egyház papjával (sacerdos) [1352.] nov. 18-án (in oct. fe. B. Martini conf.) kiszállt Olason birtokra, a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben a birtokot bejárták, majd minden tartozékával és haszonvételével együtt négy részre osztották és negyedrészét nem egy, hanem két darabban (non in uno loco, sed in duobus) iktatták János özvegyének anyja leánynegyede címén. Egyik rész határai: Padar föld, Alason falu közepén földjel, liget, a ligetben tölgyfa alatt földjel, földjelek, Halagus folyó, Wyld-i Imre fiai: Miklós és András határai, Halason falu, fák, szilfa (arbor silicis) körül földjel. Másik rész hj.-a: Vtus birtok, köretfánál földjel, folyó, szántóföldek, Vyld-i nemesek határainál kettős földjel, az egyik a nemeseké, a másik az asszonyé. Az országbíró a kápt. oklevele alapján Olason birtok negyedrészét az asszonynak ítéli, anyja leánynegyede címén, mások jogainak sértetlenül hagyásával, Pál fia Pálra ezzel kapcsolatban örökös hallgatást parancsolva. D. Bude, 12. die oct. fe. Epiph. d. predict., a. d. 1353. E.: Dl 4330. (MKA. Acta Paulinorum, Vázsony 9/10.) Hártya. N iniciálé. Két helyen kisebb lyuk. Hátlapján későbbi kéz által írott, latin nyelvű tartalmi összefoglaló. Függőpecsétre utaló vágások. K.: AO. VI. 9–13. (8. szám). 57. 1353. jan. 24. Tamás c. országbíró 1353. jan. 24-én (12. die oct. fe. Epiph. d.) kelt nyílt oklevele szerint: megjelent előtte egyrészről Nogmihal-i Jakow fia János, másrészről Nogmihal-i Jakow fia Erne mr. özvegye és gyermekkorú fia: Jenő és elmondták, hogy közöttük Tamás c. országbíró előtt hosszú idő óta húzódó pereskedés van, aminek a tárgyalása végül jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d.) került, és ők egymás között, az országbíró előzetes engedélyével a következő megegyezést tették: az egymás ellen elkövetett jogtalanságokban, károkozásokban és egyéb gonosztettekben kölcsönösen nyugtatják egymás; az egymás ellen kiadatott bármely oklevelet érvénytelennek tekintik. Jakow fia Jánosnak vissza kell adnia Erne özvegyének és fiának Erne összes birtokát, különösen Gesen és Wynna birtokokat, valamint a Nogmihal-i malomban – amit Nogmihal-i András fia Mihállyal osztatlanul (commune) bírt – meglévő részét, melyeket Erne az anyjuknak, Jakow özvegyének zálogosított el, a záloglevelekkel együtt. Ha az okleve-