B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

59 leket nem adja át, azokat érvénytelennek tekintik. Továbbá vissza kell adnia az özvegynek és fiának Erne két ménesbeli lovát (equi equitiales) és úri becsületszavára annyi sertést, amennyit az özvegy magához tud venni (tot porcos, quantos iuxta fidem suam dominalem eadem domina relicta Erne recipere presumpmeret). Anyjukat Erne házából, ahol most lakik, magához veszi (ad se assumpmere). Erne özvegyét és fiát pedig bevezeteti a saját házába (in domum suam intromittere) Zakul-i Pál v. Heym-i Zeuke v. Babapataka-i Pál fia András v. Stroloityche-i Tamás fia Miklós v. Teodor (Erne özvegye és fia részére küldött), valamint Bethlem-i Márton fia Domonkos v. Lestemir ~ Leztemyr -i Albert fia Máté v. Miklós fia Mihály v. Leztemyr-i János fia György v. Mykeche-i Mihály (Jakow fia János részére küldött) királyi emberek és a Jazow-i konv. tanúságtevőinek (akiknek a kiküldését az országbíró oklevelében kérte) jelenlétében márc. 6-án (in oct. diei medii Quadr.). Továbbá Erne özvegyét és fiát a birtokaikban őket háborgatni akaró anyjával, fiaival és másokkal szemben is megvédelmezi. Cserében Erne özvegye és fia a Stara nevű birtokuk felét adják Erne és János anyjának, az Erne birtokából neki járó hitbér és leánynegyed fejében, melyet élete hosszáig megtarthat, halála után pedig visszaszáll Erne özvegyére és fiára. Ha a birtokok bevételeit és haszonvételeit Erne özvegye és fia rokonaik v. famulus-aik útján akarják igazgatni, megtehetik. A békebírság fejében Erne özvegye harmadfél M.-t (in tertia dimidia M.) fizet, a többi bírságnak pedig János tesz eleget. János kijelentette, hogy ha a fentieknek nem tesz eleget, akkor hatalmaskodás miatt vívott párbajban vesztesként marasztaltasson (in succubitu facti potentialiter duelli convinceretur) el az asszonnyal és fiával szemben, amennyiben az asszony ezt a szepesi kápt. kivételével bármely kápt. v. hiteles konv. királyi parancsra végzett vizsgálatáról szóló oklevelével bizonyítani tudja. Tá.: 1. Drugeth Miklós országbíró, 1355. febr. 18. Dl. 85 307. (Sztáray cs. lt. 93.) 2. Drugeth Miklós országbíró, 1355. febr. 18. Dl. 24 681. (MKA. NRA. 861/21.) (18. sz.-i egyszerű Má.) (eltérő névalakok: Wabapataka, Winna és Nagy Mihal). K.: Sztáray I. 233–235. (133. szám) (Tá. 1. alapján). 58. 1353. jan. 24. Buda Tamás c., [I. Lajos király] országbírája és Thuruch m. honorbirtokosa emlékezetül adja, hogy korábbi perhalasztó oklevelének megfelelően [1352.] okt. 6-án (in oct. fe. B. Mychaelis arch.) megjelent előtte [István fia Miklós bán] procurator-a: Demeter fia István és bemutatta a [....] kápt. [1352.] jún. 21-én (3. die, f. V., a. fe. B. Iohannis Bapt.) kelt, királynak írott válaszlevelét, miszerint a kápt. az országbíró oklevelének megfelelően szentlászlói (de S. Ladislao) [...] királyi emberrel tanúságtevőül kiküldte Mihály papot (sacerdos), akik a kápt.-ba visszatérve egybehangzóan azt jelentették, hogy Keresztelő Szt. János ünnepét