B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

446 tudni mutatni és vajon Márton fia Istvánnak van-e birtokrésze Elephanth birtokon és vele rokonságot tart-e (utrum idem Stephanus filius Martino aliquo nexu proximitatis sive linea generationis sibi attineat). Mihály mr. azt válaszolta, hogy több oklevele a fentiekről nincsen és Istvánnal nem áll rokonságban és szerinte István nem birtokol Elephanth-on. Márton fia István viszont azt mondta, hogy Deseu fia Mihállyal rokonok (in una proxima et indivisionali linea generationis), őseik mindig is Elephanth-on birtokoltak, mint igazi nemesek (veri nobiles), Mihállyal rokonok és erről kész a Nyitra m.-i nemesek és közrendűek, valamint Mihály nemzetségének vizsgálata alá vetni magát (ad universorum nobilium et ignobilium dicti comitatus Nitriensis, ymo etiam predictorum generationis ipsius Mychaelis hominum inquisitione se submittere voluerat). Mihály elmondta, hogy arról, amiről most pereskednek, soha nem volt per közöttük, őse és Márton (István atyja) szerviensek voltak (servientes fuissent) és a birtokot őseitől István ősei, apjától István apja és tőle István szolgálataik fejében kapták és ezért állította, hogy Istvánnak nincs birtoka Elephant-on. Aztán a korábbiakkal ellentétesen kijelentette, hogy István őse és atyja és maga István is az Elephanth birtokon őseinek adományából bírtak részt és azt háborítatlanul bírták és István is bírja, mint sajátját, valamint maga és jobbágyai is Istvánnak megfizetik az István részén fekvő szőleik után neki járó hegybért (tributum montis seu cybriones) a szokásoknak megfelelően. A többi, az esztergomi kápt. oklevelében említett birtokban és földben Istvánnak és őseinek soha nem volt részük. Az országbíró megkérdezte Istvánt, ez utóbbi megfelel-e a valóságnak, István pedig azt válaszolt, hogy igen, mivel ő és atyja is igen nagy szegénységben élt, mivel Mihály mr.-től és őseitől peres úton nem tudták megszerezni az őket megillető birtokrészeket. Mivel az országbíró előtt Mihály először azt mondta, hogy Istvánnak nincs része Elephant birtokon, majd pedig azt állította, hogy ősei adományából mégis van, továbbá mivel arról, hogy erdő egyedül őt illeti meg, nem tudott oklevelet felmutatni, ezért úgy tűnt, hogy a vitatott erdőt (a többi Elephant-i nemest megillető rész kivételével) olyan arányban kell felosztani Mihály és István között, ahány egész telkük (mansio seu curia integer) van Elephant-on. Az országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel együtt úgy határozott, hogy Mihályt elmarasztalják István vérdíjában (in emenda seu homicidio eiusdem Stephani), vagyis a bírónak és a perbeli ellenfélnek fizetendő 50 M.-ban, melyet a kápt. jelentésének visszavitele idején kell megfizetnie. Az országbíró oklevelével felkérte a nyitrai kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Péter mr. deák (litteratus), a királyi udvarból kiküldött speciális királyi ember okt. 18-án (in oct. fe. B. Martini) kiszáll Elephant birtokra, az összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek v. megbízottjaik jelenlétében megvizsgálják, mennyi egész telke van ott Mihálynak és Istvánnak és az erdőt ennek megfelelően felosztják, de érintetlenül hagyják a többi Elephant-i nemes részét és az Istvánnak jutó részt határokkal elválasztva iktatják neki és örököseinek örök birtoklásra, majd minderről nov. 25-re (ad 8. diem dict. oct. fe. B. Martini conf.) a királynak tegyenek jelentést. Ekkor megjelent az országbíró előtt