B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

445 tatta, melyekről Gergely mr. azt állította, hogy hatalmaskodva emelték, de a procurator azokat valódiaknak állította. A nádori ember a konv. tanúságtevőjének jelenlétében más fogott bírákkal együtt a vitatott földrészt szemre 30 iugerum-nyira becsülte és fél M.-ra értékelte és iktatta Gergely mr.-nek azzal a joggal, amivel hozzá tartozik, aminek János mr., az érsek procurator-a ellentmondott. D. f. V. prox. p. fe. B. Andree ap., a. d. 1353. E.: Dl. 4401. (MKA. NRA. 110/25.) Papír, hátlapján több helyen megerősítve. Hátlapon külzet (Magnifico viro et potenti domino, Nicolao regni Hungarie palatino et iudici Comanorum, pro magistro Gregorio filio Gyule contra venerabilem [in Christo] patrem et dominum, dominum Nicolaum Dei gratia archiepiscopum Strigoniensem reambulatoria et ad octavas diei Strennarum ad iudicem.), más középkori kézzel tárgymegjelölés (Metales possessionis Malasy et Sarlou.) és kerek zárópecsét körvonala. K.: AO. VI. 145–147. (91. szám) (formulás részeken hiányokkal).; Keglevich K., Garamszentbenedek 85-86. (92. szám). 752. 1353. dec. 6. Buda Tamás c., [I.] Lajos király országbírája és Turuch m. honorbirtokosa emlékezetül adja, hogy Pál c. volt országbíró bírói színe előtt, az országbíró korábbi oklevelének megfelelően 1346. nov. 8-án (in quind. residentie exercitus regii versus partes maritimas moti et ad oct. OO. SS., a. d. 1346. preteritas proclamate) Elephanth ~ Elephant-i Deseu fia Mihály mr. nevében Pál c., volt országbíró megbízólevelével Jakab fia Nagy (Magnus) Márton megjelent Elephant-i Márton fia Istvánnal szemben és bemutatta az esztergomi kápt. oklevelét. E szerint: a királyi ember és a kápt. tanúságtevője a vizsgálatot lefolytatva megtudta, hogy Elephant-i Márton fia István 1346-ban (a. tunc in presenti) hatalmaskodva Mihály mr. Elephanth-i egyházának szőlejét leszüreteltette és a gyümölcsöt a házához vitette. Továbbá Mihály egyházának papját (sacerdos) házából kiűzte és az egyház jószágait (pecora) elragadta és eladatta és más nemesek jobbágyaival Mihály mr. erdejét kivágatta. Márton fia István azt válaszolta, hogy a hatalmaskodásokban ártatlan, az erdő pedig őket közösen, osztatlanul illeti meg. Pál c. országbíró elrendelte, hogy Deseu fia Mihály [1347.] jan. 13-án (in oct. Epiph. d.) mutassa be a bizonyítékait arra nézve, hogy az erdő részben v. egészben az övé, hogy ítéletet tudjon hozni. Az oklevelek bemutatását Pál országbíró, majd miután a király az országbírói honor-t Tamásra ruházta (dicto domino nostro rege honore iudicatus curie sue nostram personam sublimante), az ő okleveleivel többször elhalasztották, míg végül [1353.] aug. 22-re (ad oct. fe. Ass. B. virg.) került. Ekkor a felek megjelentek az országbíró előtt és Mihály mr. bemutatta az esztergomi kápt. 1292-ben kelt privilégiumát, melyben átírta a saját, 1291-ben kelt memoriális oklevelét. Az oklevelek bemutatása után az országbíró megkérdezte Mihályt, hogy van-e a fentiekről még oklevele, amelyet be tud v. be fog