B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

398 E.: Dl. 4386. (MKA. NRA. 575/19.) Hártya, hátlapon külzet (Excellentissimo domino eorum, Stephano Dei gratia totius Sclauonie, Croatie et Dalmatie inclito duci, pro Nicolao et Iacobo filiis Iwahun contra Dominicum filium Radyn inquisitoria.), valamint természetes színű, mandorla alakú zárópecsét töredékei. K.: AO. VI. 120–122. (79. szám); Smič. XII. 209–210. (154. szám). 680. 1353. okt. 24. Buda László csázmai prépost, [I.] Lajos király (H) kápolnaispánja és titkos kancellárja emlékezetül adja, hogy Máté fia Mihály (Nadasd nb. (de generatione) Makua-i Peteu fia János személyében) eltiltotta Peteu-t, hogy beleegyezzen v. megbízást adjon az elidegenítésükre (a permissione et commissione alienationis) azoknak a birtokoknak, mely Jánost, valamint a Nadasd nb. tartozó nemeseket örökség jogán illetik meg – különösen Derze (Sclauonia-ban, a Draua folyón túl), Gelse (Vasvár m.), Paah (Zala m.) –, melyeket Magyar (dict.) Pál mr. felesége: Nadasd nb. Margit (nobilis domina), Gelse-i András fia László lánya elidegeníteni törekszik. Továbbá eltiltotta az asszonyt a birtokok elidegenítésétől, mindenki mást pedig a birtokok megszerzésétől és maguknak abba való bevezettetésétől. D. Bude, f. V. prox. an. fe. BB. Symonis et Iude app., a. d. 1353. E.: Dl. 91 456. (Festetics cs. lt. ZALA 27.) Papír, kissé szakadozott. Hátlapján külzet (Pro Iohanne filio Peteu de Makua contra dominam consortem magistri Pauli dicti Magyar et alios prohibitoria.), valamint természetes színű, kerek zárópecsét töredékei. K.: Zala I. 543–544. (345. szám). 681. 1353. okt. 25. Az egri káp. 1353. okt. 25-én (f. VI. prox. an. fe. B. Demetrii mart, in a. d. 1353) kelt nyílt oklevele szerint a [Gömör m.-i] Kwy birtokot [Tornalya-i] János deák (litteratus) egy bizonyos, abból kihasított és a saját Lapsa birtoka felől eső rész (mely Kwy birtok harmada) kivételével Felicián fia János fiainak és Miklós fia Pálnak visszaadja minden tartozékával és haszonvételévele együtt a váci kápt. egyezség- és kötelező oklevele értelmében. Tá.: Szepesi Jakab országbíró, 1375. szept. 8. Dl. 41 985. (Múz. Ta. 1923/16.) Megj.: A [ ] közötti részek az oklevél más részeiből pótolva.