B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

162 251. 1353. ápr. 20. Az egri egyház kápt.-ja jelenti Miklós nádornak, hogy itt átírt, 1353. márc. 12-én kelt oklevelének (l. 145. szám) megfelelően Rad-i János nádori emberrel kiküldték Miklóst, a Szt. Anna (Mária anyja)-oltár mr.-ét, majd visszatérve a nádori ember a következőket mondta: márc. 18-án (f. II. prox. p. domin. Palmarum) kiszálltak Geustusera birtokra, a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben bejárták László fia János mr. mutatása alapján és a birtokot János mr.-nek akarták iktatni azzal a joggal, amivel hozzá tartozik, de Bendek fia László urának: Luchunch-i és Regen-i Dénes fia Tamás mr.-nek a nevében ott megjelenve nem a hj.-tól, hanem a határok felállításától és megújításától eltiltotta őket, amiért ők ott és akkor Tamás mr.-t megidézték János mr.-rel szemben a nádor jelenléte elé. A kápt. tanúságtevője megerősítette a nádori ember elmondását. A határok László fia János mr. mutatása alapján: Kalangafeu rét (pratum), három fő (capitalis) határjel: egyik a Komoro birtoké, másik Dénes fiaié, harmadik Geustusera birtoké; a Salomon falu felé menő út; két földjel, hegy, két földjel, földjel, két földjel, újabb két földjel, berch-en két földjel, két földjel, másik két földjel, út, kis hegyen két földjel, út, két földjel, út mellett két földjel, két másik földjel, két újabb földjel, ismét két földjel, út mellett újabb két földjel, szántóföld mellett földjel, szántóföld végében földjel, fundum, berche-en két földjel, Wrtaua tó, földjel, Thytia, Kuswrem tó, Dénes fiainak határai. A Rednolttusera ~ Rednoldtusera és a Geustusera birtokok közötti határok: Tytia folyó, liget, [....] hely, Poptaua tó, Kat[...] tó, rét. A Ke-i rész László fia Jánosé, a Ny-i részt pedig Benedek fiaié. Bozótos wlgariter Rakatya vocatum, Salomon falu-ból menő út, Kalanga liget, Warda falu felé menő út, a Rednoldtusera falu felé menő út, Tuser-re menő út, berch, Ezenye erdő vége. Ezenye erdő Rednolttusera birtokhoz tartozik. A kápt. köteles lett volna az oklevelet a kiküldöttek visszatérése idején, vagyis márc. 21-én (in Cena d.) megíratni és János mr-nek kiadni, azonban mivel a pecsétjeik, mint az ország valamennyi kápt.-jának és konv.-jének pecsétje, királyi parancsra Budára lettek szállítva és akkor még nem vitték viszsza, ezért azt a pecsétek visszavitele után állították ki és pecsételték meg (easdem litteras nostras in die datarum suarum, videlicet post reportationem dictorum sigillorum nostrorum rescribi fecimus et sigillari). D. sabb. prox. an. fe. B. Georgii mart., a. d. supradicto. [1353.] E.: Dl. 87 281. (Esterházy cs. hercegi ága, Repositorium 96/2/10.) Papír., hajtásvonalaknál néhol vízfoltos, ezeken a helyeken nehezen olvasható. Hátlapján külzet (Domino palatino, pro magistro Iohanne filio Ladisali de Warda contra magistrum Thomam filium Dyonisii de Luchunch et de Regen ad octavas festi beati Georgii martiris citatoria.), feljegyzés (Pro magistro Iohanni Petrus dictus Zeuke cum nostris, item pro magistro Thoma Lukachius de Tusyr cum Albensis ecclesie Transiluanie ad ocatavas M[ichaelis.] pax si nequiret etc. [?] Super facto terre litigiose et metarum inter (szó után kihúz-