B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

111 núskodása mellett (iuxta assertionem hominis nostris) állítottak ki, privilegiális formában is adják ki. D. in S. Emerico, f. IV. prox. p. domin. Iudica, a. d. 1353. Á.: a 155. számú oklevélben. R.: Berger 11. (23. szám) (német); Doc. Trans. C. X. 190. (176. szám) (román); Berger-Wagner I. 10. (23. szám); Erdélyi Okm. III. 258. (699. szám). 154. 1353. márc. 14. Bécs Károly római király, Albert Ausztria, Stájerország és Karintia hercege, János morva őrgróf, valamint Rudolf, Albert herceg elsőszülött fia a maguk és örököseik nevében örök időkre szóló szövetséget kötnek egymással, s ígéretet tesznek arra, hogy ha közülük valamelyikük fejedelemségeiben, tartományaiban, avagy országaiban ellenségeskedés ütné fel a fejét, minden eszközzel segítséget nyújtanak bárkivel szemben még, ha az illető királyi méltóságot visel is. Ez alól egyedüli kivételt a magyar uralkodó jelent, akihez szövetség köti valamennyi felet még abból az időből, amikor Károly volt a magyar király és János a cseh uralkodó, valamint Károly, jelenlegi római király morva őrgróf volt, János morva őrgróf pedig tiroli gróf, az osztrák hercegek pedig Albert és Ottó voltak. Az oklevelet függőpecsétjeikkel látják el, kivéve Rudolf herceget, akinek nincsen saját pecsétje, ezért ő külön ígéretet tesz, hogy a fentiekben foglaltakat megtartja. Skorka Renáta E.: Státni Ustrední Archiv v Praze. Archiv Ceské Koruny: Listiny a listy 390. (Df. 287 461.) Hártya. Két függőpecséttel és egy függőpecsét szalagjával. K.: Cod. Mor. VIII. 156–157. (198. szám). Megj.: Az oklevél német nyelvű. 155. 1353. márc. 14. Az erdélyi kápt. István alvajda itt átírt, 1353. márc. 13-án kelt kiadványának (l. 153. szám) megfelelően átírják a saját, 1353. márc. 12-én kelt oklevelüket (l. 144. szám) függőpecsétjükkel megerősített privilégiumukban. D. V. f. prox. p. predict. domin. Iudica, a. prenotato. [1353.] Amikor Domonkos a prépost, Benedek a cantor és a decan és Lorand a custos. Á.: Erdélyi kápt., 1550. jan. 17. AL. Bethlen cs. iktári lt., Oklevelek 9. (Df. 255 008.) R.: Berger I. 11–12. (24. szám) (német); Doc. Trans. C. X. 191. (178. szám) (román); Berger-Wagner I. 10. (24. szám); Erdélyi Okm. III. 259. (702. szám).