B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

112 156. 1353. márc. 14. Szentimre István erdélyi alvajda felkéri a gyulafehérvári kápt.-t, hogy állítson ki privilégiumot Simon bán fia Miklós mr. Sumugyn birtok felébe való bevezetéséről és a birtokrészeket elválasztó határokról szóló jelentéséről. D. in S. Emerico, f. V. prox. p. domin. Iudica, a. d. 1353. Á.: a 389. számú oklevélben. R.: Erdélyi Okm. III. 259. (703. szám). 157. 1353. márc. 15. A pozsonyi egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük személyesen Nogmortun-i Simon fia Lőrinc c. fia Miklós és elmondta, hogy rokonaitól: Churna-i (Sopron m.) Lőrinc fiaitól: János és Benedek mr.-ektől 70 széles bécsi dénár librát (minden libra-t v. talentum-ot 6 pensa-val számolva) kapott, hogy Izrael soproni zsidónak vissza tudja fizetni azt az összeget, amit tartozásaira és szükségleteire (vagyis a király fegyveres szolgálata a Lituan-ok ellen; a császár lányának, Anna hercegnőnek, István herceg feleségének hazahozatala és Mária asszony kiadása) kapott. Ezért Lőrinc fia Miklós négy falvának felét (Vyfolu, Byolth és Peel Esztergom m.-ben és Nogkezeu Kamarun m.-ben) zálogba adja Lőrinc fiainak: Jánosnak és Benedeknek, azzal a kikötéssel, hogy tőlük a zálogösszeg megfizetése mellett, minden becslés kizárásával visszaválthatja. A kápt. az oklevél visszavitele után privilégium kiállítását ígéri. D. f. VI. prox. an. domin. Ramis palmarum, a. d. 1353. E.: Dl. 4338. (MKA. NRA. 642/14.) Hártya. Hátlapján későbbi kézzel írott, latin nyelvű tartalmi összefoglaló és természetes színű, rányomott pecsét körvonala. K.: AO. VI. 45–46. (21. szám); Magyar-zsidó oklt. I. 69–70. (41. szám). 158. 1353. márc. 15. A pozsonyi egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük személyesen Nogmortun-i Simon fia Lőrinc fia Miklós és elmondta, hogy a Pozsony m.-ben fekvő Saarfeu, Chatey, Kyzey, Zemeth, Narad és Chanuk nevű birtokainak felét a korábban őt szorongató szükség miatt Miklós erdélyi vajdának adta zálogba [I.] Lajos király (H), Miklós nádor (H), Tamás c., országbíró és a budai kápt. okleveleinek megfelelően. Most pedig az őt ismételten szorongató szükség miatt a fenti birtokok másik felét 50 libráért (pro quingentis libris seu talentis latorum denariorum Wyennensium), minden librát 6 pensával számolva elzálogosítja Miklós vajdának, a király, a nádor, az országbíró és a budai kápt. említett oklevelében foglalt feltételekkel: ha Miklós vajda Lőrinc fia Miklóst a