Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

idézés napjáról és helyéről, a kijelölt időpontról és a történtekről küldjön a királynak írásos jelentést. A Jazou-i egyház konv.-je pedig jelentette a királynak, hogy János királyi ember mellé tanúul küldték Kelemen testvért a fentiek elvégzésére, akik visszatérve egybehangzóan jelentették: febr. 22-én (f. III. prox. an. diem fe. B. Mathie ap., in prefixo a. preterita) Touthsolyumus faluba mentek és János litteratust a királyi jelenlét elé idézték Mihállyal szembeni válaszadásra. Mihály azt is kérte, hogy vizsgáljanak meg minden olyan oklevelet, amely révén Touthsolyumus birtok hozzájuk tartozik, s amelyeket Pál c. volt országbíró tokba (in pileum) zárt Treutul (dict.) Miklós mr. és Vörös (Ruphus) Tamás mr. Chehte-i várnagy pecsétje alatt, majd a királynénak adtak át, aki Mihály kérése alapján az országbíró bírói kezéhez juttatta, hogy a felek között ítéletet hozzon, s bírói székén e tokból vegye ki és gyűrűspecsétje alatt zárja trapellum-ba. Az országbíró ezután a szóban forgó okleveleket elővéve Miklós esztergomi érsekkel és örökös esztergomi c.-el, valamint László csázmai préposttal, a király kápolnaispánjával és titkos kancellárjával, továbbá Miklós nádorral, a kunok bírájával, nemkülönben ennek testvérével, Gylet fia Jánossal és még sok más, vele együtt bíráskodó országos nemessel alaposan átolvasta és megvizsgálta. A trapellum-ba zárt oklevelek közül először a néhai [I.] Károly király (H) 2, korábbi és régebbi pecsétje alatt kiállított privilégiumát vizsgálták meg. Az egyik 1314-ben lett kiállítva Touthsolyumus birtok Aprod (dict.) Miklósnak, János litteratus apjának történő adományozásáról. A másik 1321-ben kelt ugyanezen birtok Turian fia Lengyel (Polonus) Jesko Sanduch-i c.-nek történő adományozásáról. Ezek vizsgálata u. másik 2 oklevelet vettek elő. Az egyik a szepesi egyház kápt.-jának 1333. évi privilégiuma, a másik [I.] Károly király gyűrűspecsétje alatt kiállított nyílt oklevél volt. Utóbbiból megtudták többek között azt, hogy Károly király bárói tanácsára János Sanduch-i várnagy hűségéért és addigi szolgálataiért a köznyelven Somlyo-nak nevezett falut adományozta neki örökös birtoklásra minden jövedelmével együtt azzal a feltétellel, hogy ha e falut el akarná adni, vagy lelki üdvéért fel akarná ajánlani, szabadon megteheti, bármely környékbeli lovagnak vagy soltésznak (sibi concessisset libere ac secure eam vendere quibuscunque militibus seu scultetis in sua regione constitutis). A szepesi egyház kápt.-jnak privilégiuma pedig többek között azt tartalmazta, hogy megjelent előttük Vrban fia: Mihály, a lengyel (Polonus) Jesk c. Sanduch-i c.-nek a serviens-e ura ügyvédvalló levelével az egyik részről, a másik részről pedig Doxa-i Demeter fia: Miklós, Abayduch (dict.) György fia: Gál mr. serviens-e és procurator-a, Vilmos mr. szepesi és Wyuwar-i c. ügyvédvalló levelével ura képviseletében, és 522