Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

megjelölt határidőn belül – kivéve az apai jogon őket megillető salernoi hercegséget és a Szt. Angyal-hegy kegyuraságának címét – valamennyi várost, várat, földet, falut, erősséget, házat (casalia), és bármilyen más helyet és területet (tenimenta et territoria) együttesen és külön-külön, amelyeket ők, valamelyikük, vagy a nevükben mások a Nápolyi Királyságban a római egyház földjének határáig (in regni Siciliae et terris citra Pharum usque ad confinia terrarum romanae ecclesiae) bírnak, átadják, s a pápát, vagy bárki mást vagy másokat, akit vagy akiket arra a pápa kijelöl, s nem gyanús, tisztán, teljesen és szabadon, hathatósan és valóságosan bevezessék vagy bevezettessék, a király és a herceg pedig a jelen írás tanúságával kijelentik, hogy mindezek teljesítésére kötelezik magukat. A király és a herceg említett ügyvivőiket arra is felhatalmazzák, hogy a nevükben megígérjék: mindenkit, akik jelenleg az ő nevükben a Nápolyi Királyságban vannak (in nostro nomine residenciam faciunt), és számukra a Nápolyi Királyságot vagy más fentebb említett földet, vagy ezek bármely részét megszállták, onnan visszahívják és kivonultatják, minden kifogás, színlelt indok, valamint az országlakosok és más, a nevezett földeken élők kára és sérelme nélkül, s hogy mindez így fog történni, mindketten hitükre ígéretet tesznek, ill. [a király] királyi szóval ígéretet tesz. Az említett országból és földekről visszavonulóknak pedig azokon a helyeken, amelyeken áthaladnak, a szükséges élelmet illő áron adják. Mindazonáltal azokról, akik a nevükben a Nápolyi Királyságba bevonultak, s most ki fognak vonulni, a pápa megfelelően gondoskodjon, és őket javaikkal együtt biztonságos helyre gyűjtse össze. Azoknak pedig, akik maradni akarnak, bármely helyzetűek vagy állapotúak is, a Nápolyi Királyságból származnak, vagy akik testvérük, a jó emlékezetű András király familiaris-ai voltak, és bárhonnan is származnak, a pápa a nagyobb biztonság kedvéért bocsásson és bocsáttasson meg minden, a római egyháznak okozott jogtalanságot és sérelmet. A pápa gondoskodjon arról, hogy mindenféle kifogás vagy színlelt indok nélkül mentsék fel őket minden kár és veszteség – amelyekről úgy tűnik, hogy ők okozták –, és minden személyes vagy valódi jogtalanság alól, bárkinek is okozták, akármilyen helyzetűek, neműek vagy rangúak is legyenek. A király és a herceg kinyilvánítja, hogy meghatalmazottaik vagy közülük bármelyik a fent említett módon azonnal megteheti és végrehajthatja az említett dolgok átadását és tényleges kézbeadását a pápa vagy bárki más részére, akit vagy akiket erre a pápa kijelöl. Az ügyvivők együttesen és külön is teljes, általános és különleges felhatalmazást nyernek arra, hogy teljes egészében a pápa kezébe adják az egész ügyet (totam causam), amit fivérük, András király halála miatt azokkal szemben folytatnak mindazok ellen – bármilyen 452