Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

prox. venturas) küldjenek tanút Beketeleke, Keniseteleke és Wyssenteleke részbirtokra, azokat a törvényesen összehívott szomszédok és a felek vagy törvényes képviselőik jelenlétében régi határaik mentén járják be, ahol szükséges, emeljenek új határjeleket, majd a mások birtokaitól és részbirtokaitól elválasztott részbirtokokat iktassák Miklósnak azzal a joggal, amellyel hozzá tartoznak, örökös birtoklásra, ha nem lesz ellentmondás, az esetleges ellentmondókat pedig idézzék a jelenléte elé [1352.] febr. 9-re (ad oct. fe. Purif. virg. glor.) válaszadásra. Amennyiben Fülöp mr. mondana ellent, őt nem szükséges megidézni, mivel idézés nélkül is meg kell jelennie ezen a napon a nádor e. válaszadásra. A vitás földrészt határjelekkel jelöljék meg, és a hozzá tartozó hasznokkal együtt királyi mértékkel mérve, vagy ha így nem lehet, szemrevételezéssel becsüljék fel fogott bírákkal, végül a határjárásról és a határok elhelyezkedéséről, vagy az ellentmondók és megidézettek nevéről, ha lennének, ill. az eltiltott földrész becsléséről [1352.] febr. 9-re (ad dict. oct. fe. Purif. virg. glor.) írjanak jelentést. Eml.: Miklós nádor, 1352. okt. 27. > Szepesi Jakab országbíró, 1374. szept. 7. GYMSML Soproni lt. Niczky cs. 4694. (Df. 209 194.) K.: –. Megj.: A fenti oklevél kelte az Eml.-t adó privilégium kiállításának idejéből adódik. 653. 1351. okt. 11. Buda [I.] Lajos király (H) és testvére, István erdélyi herceg meg akarván felelni [VI.] Kelemen, a Szt. római és egyetemes (universalis) egyház főpapja kívánságának és tetszésének, s ezügyben akaratára akarván hajlani, a tisztelendő atyát, János veszprémi püspököt, a királyné udvari kancellárját, és a nemes férfiút, Volphord vasvári c.-t, akik a jelen levelet és meghatalmazást felmutatják, vagy kettejük közül bármelyiket, úgy, hogy egyikük se rendelkezzen jobb conditio-kkal, hanem amit az egyik elkezdett, azt a másik folytatni és lezárni tudja, egyenként és együttesen, valódi és törvényes képviselőjükké és speciális követükké (procuratores, actores, factores et nuncios speciales) nyilvánítják. Egyúttal a jelen nyílt oklevelükkel meghagyják, és azt a speciális, teljes, és szabad hatalmat adják és engedélyezik nekik és kettejük közül bármelyiküknek, hogy a nevükben ígéretet tegyenek és kötelezettséget vállaljanak valóságosan, teljesen és szabadon, és hathatósan arra nézve, hogy a pápa kezébe, vagy bárki máséba vagy másokéba, akit vagy akiket a pápa erre kijelöl, a pápa, vagy megnevezett képviselőik, vagy az általuk állítottak által erre 451