Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

nemesek gyűlést tartottak Kallo-ban, hogy jobbágyaik ügyében ítélkezzenek, s ugyanitt összegyűlt jobbágyaik egyenként megesküdve a Szt. Kereszt oltárára (in sacre altare sancte crucis), valamennyi köztük lévő tolvajt, rablót és gonosztevőt átadták, ti. Mocch-i (dict.) Pált, Lőrinc ötvöst (aurifaber), Keseleuforku (dict.) Jánost, akik Tamás mr. jobbágyai, továbbá Benkus fia: Jánost, aki Lengel (dict.) János fia: László jobbágya, nemkülönben András fia: Pétert, aki Simon fia: Péter jobbágya. E gonosztevőket végül a fenti nemesek a m. bírósága elé vezették ítélethozatalra, akik ott e nemesekkel szemben azt állították, hogy nem vétkesek, ezért a m. bírósága úgy ítélkezett, hogy a nemesek jobbágyaikkal szemben hozzájuk hasonló eskütársakkal együtt, hatodmagukkal tegyenek esküt előttük arról, hogy gonosztevők, majd akasztófán végezzék ki őket. Ezután János fia: László Benkus fia: Jánossal szemben 6 hozzá hasonló eskütárssal együtt letette a fenti esküt, és Jánost akasztófán jogosan kivégezte. A jelen oklevelet László számára bocsátják ki. D. in Kallo, sabb. prox. an. domin. Oculi, a. d. 1351. E.: Dl. 51 577. (Kállay cs. lt. 1300. 1001.) Hátlapján azonos kézzel írott tárgymegjelöléssel és 3 töredezett pecséttel. Papír. K.: Gábor, Megye 211–212. (9. szám). R.: Kállay II. 4. (1054. szám); Piti F., Szabolcs m. 121. (468. szám). 116. 1351. márc. 19. Kálló Vyd fia: Loránd mr., Dosa volt nádor fiainak: Jakab és Pál mr.-eknek, Zaboch m.-i c.-eknek az alispánja és a 4 szb. bizonyítják: Biry-i János fia: Tamás mr., Kallo-i István fia: István, Iwan fiai: András és Demeter, Simon fia: Péter, Lengel (dict.) János fia: László, és János fia: Mihály Kallo-i nemesek gyűlést tartottak Kallo-ban, hogy jobbágyaik ügyében ítélkezzenek, s ugyanitt összegyűlt jobbágyaik megesküdtek a Szt. Kereszt oltárára (in sacre altare sancte crucis), hogy valamennyi köztük lévő gonosztevőt átadják, ti. Moch-i (dict.) Pált, Lőrinc ötvöst (aurifaber), Keselfarku (dict.) Jánost, akik Tamás mr. jobbágyai, továbbá Benkus fia: Jánost, aki Lengel (dict.) János fia: László jobbágya, nemkülönben András fia: Pétert, aki Simon fia: Péter jobbágya. E gonosztevőket végül a fenti nemesek a m. bírósága elé vezették ítélethozatalra, akik ott azt állították, hogy nem vétkesek, ezért a m. bírósága úgy ítélkezett, hogy az említett nemesek jobbágyaikkal szemben hozzájuk hasonló eskütársakkal együtt, hatodmagukkal tegyenek esküt előttük arról, hogy azok gonosztevők, majd akasztófán végezzék ki őket. Ezután Simon fia: Péter András fia: Péterrel 110