Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

[!] mart.) ellentmondás nélkül letették a kápt. e., ezért a c. Lászlót mentesíti

......[az

ügyb

en minden további kötelezettség alól. D. in] Crisio, in vig. BB. Simonis et Jude ap., a. d. 1350.

E.: DI. 103 279. (Batthyány cs. It. Jelzet nélküli oklevelek.) Vízfoltos, restaurált, helyenként nehezen vagy nem olvasható. Hátlapjára nyomott egykori kerek pecsét maradványaival és bevágásaival. Papír.

K.: 706. 1350. okt. 30.

[I.] Lajos király (H, Je, Si, Da, C, Ra, Se, L, G, Cu, Bu, princ. Sah, honoris mont. S. Angeli d.) megörökítésre érdemesnek tartva István erdélyi vajda, Zonuk m.-i c. rendkívüli erényeit, állhatatosságát, hűségét, valamint az ország és a korona javára fordított folytonos igyekezetét, melyek közül kiemeli elsőként azt, amikor András herceg, király (Je, Si) a Nápolyi Királyságban (Si), Auersa városában - amely inkább volt megrontott (subversa) - aljas gyilkosság áldozatává vált és a király az elkövetett nyilvánvaló jogtalanságot meg akarta bosszulni, maga mellé vette István vajdát, s az ország más báróival és lovagjaival Itáliába indult az András herceg megölésében részt vettek felkutatására és megleckéztetésére. Miközben a király a bűnösök megbüntetése u. visszatért Mo.-ra, ellenségei, Johanna és férje, Tarentum-i Lajos hadinépek sokaságával támadta a Nápolyi Királyságot, amiben segítették őket az árulók és lázadók is, így sokan elpártoltak hűségéről, ezért a király szükségesnek tartotta, hogy visszatérjen a Nápolyi Királyságba, nehogy ott fő ellenségei elnyomják híveit. Ekkor István erdélyi vajdának, tanácsosának (consiliarius) és familiaris-ának bízva hűségében - aki kora gyermekkorától fogva apjának, a néhai [I.] Károly királynak (H), majd miután a királyi trónt és méltóságot ő nyerte el, neki is számos szolgálatot tett szüntelenül és fáradhatatlan buzgalmával az ország (respublica) gyarapításáért, helyreállításáért és a béke megteremtéséért, de leginkább a maga és számtalan rokona vére ontásával hatalmas hírnevet és dicsőséget szerzett a végek megvédésével és a határok helyreállításával a szomszédos Au. és Cseho. ellen, amely területek akkor vesztek el, amikor a természetes ura által elhagyott Mo.-on nem volt, aki a gyeplőt fogva a helyes úton tartotta volna az országot — őt hatalmas sereggel a Nápolyi Királyságba küldte. Amikor István vajda Fogia-ban, a Nápolyi Királyságot erőszakkal elfoglaló Tarentum-i Lajost, a király nyilvánvaló ellenségét és híveit Luceria városában körbevette, az említett Lajos szorultságában félelembe esve, nem remélve saját és hadai épségét, kivonult a városból és Ascoli (Exculum ~ Exulum) városába akart menni, s amikor a vajda elől futva Troia (Troya) városába ért, István vajda - előrelátó férfiú lévén - bandériumokba rendezett seregeivel Lajost — elfogásának határo388