Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

zott szándékával - kiűzte a városból, s az Ascoli városába vezető, hegyektől elzárt völgyben megtámadta, hadaival megküzdött, s Isten segítségével győzelmet aratott felette. A levágottakon és halálra sebzetteken felül elfogott 300 lovagot (equites), elhozta Verner herceg, Acciaiouli-i (Acherolis-i) Miklós, Gonosz lelkű (diet. Mali Spiritus) Fülöp, Sorgono-i (Surgonia-i) János és másik 3 nemes zászlóját, Verner herceg és Acciaiouli-i Miklós pedig felettébb sok lovas támogatásával alig tudott elmenekülni a vajda kezei közül. A következő napokban a nagy veszteségeket szenvedő Tarentum-i Lajos az éj leple alatt Troiaból Ascoliba menekült, István vajda pedig Corneto (Corneth) városában fogságba ejtette Verner herceget 500 felfegyverzett társával együtt. Majd miután a Tarentum-i Lajoshoz csatlakozók hadat gyűjtöttek, és a Nápolyi Királyság megszámlálhatatlan hűtlenét maguk mellé állították, István vajdát ki akarván űzni az országból Nápoly városa e. megütköztek, s e csatában István vajda - a hűség buzgalmával felfegyverkezve inkább akarván a halál u. jó hírnév dicsősége által élni, mint megfutamodni az ellenség elől - győzelmet aratott, igen sok előkelőt, bárót és nagyhatalmú lovagot (magnates, barones et potiores milites) elfogott, sokszor legyőzte Tarentum-i Lajos számos seregét, igen sok várost elfoglalt, súlyos emberveszteséget okozva neki, s így a Nápolyi Királyság előkelőit és nemeseit (potiores et nobiliores, magnates et milites) [L] Lajos hűségére vezette, amint ez egy szavahihető jelentésből tudható. A király István vajda hűséges szolgálatainak jutalmazására királyi tekintélyénél fogva, anyja, Erzsébet királyné (H), és testvére, István horvát-szlavón-dalmát herceg egyetértésével, valamint a bárók és előkelők tanácsára István vajdának és általa fiainak: Dénes lovászmr.-nek, Miklósnak, Imrének, Istvánnak, Lászlónak és örököseiknek adományozza a Drava és a Mura folyók között lévő Oztrogo és Chiakturnia várakat - amelyeket egykor ősétől (avus), [V.] István egykori királytól (H) az osztrákok (Tetonicos Australes) erővel elfoglaltak, s egészen apja hatalomra kerüléséig elfoglalva tartottak, s bár apja óriási hadsereget mozgósítva vissza akarta őket foglalni, s mindkét oldalon sok vér folyt, végül mégis 4000 M. finom ezüstön váltotta vissza, s egészen eddig királyi kézen maradtak - minden hasznukkal, ti. lakott és néptelen falvakkal (villis populosis et desertis), a hozzájuk tartozó templomokkal és kápolnákkal (ecclesiis et capellis), valamint az említett várak falvaihoz és birtokaihoz tartozó épületekkel, szőlőkkel, erdőkkel, rétekkel, folyókkal, halastavakkal, halászóhelyekkel, szántóföldekkel, mezőkkel, malmokkal, vámokkal, jövedelmekkel, jogokkal, hasznokkal és haszonvételekkel együtt, kivéve Chuz (diet.) János birtokát. A király minderről hiteles kettőspecsétjével megerősített privilégiumot bocsát ki. Kelt Thatamerius mr. fehérvári prépost, a királyi udvar alkancellárja keze által, a. d. 1350. III. die Kai. Nov., királyságának 9. évében, amikor Miklós a választott [és] megerősített (electus confirmatus) esztergomi [érsek] és Esztergom m. örökös c.-e, Domokos a spala- tói érsek, Dénes testvér a választott kalocsai [érsek] (archyelectus), Miklós az egri, András az erdélyi, Demeter a Varad-i, Miklós a pécsi, Kálmán a győri, Mihály a

389