Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

Erzsébet királyné (H) az őt illető királynéi rendelkezési joggal élve a fia, [I.] Lajos király (H, Je, Si) udvarához tartozó tárnoki servitor-nak (servitor thawarnicalis), Jakab fia: Miklósnak adományozza a Bars m.-i Vgroch birtokot és annak határai között 3 mansio-t, amelynek földjét Pasyth-nak nevezik, mert közölte vele azt az örömhírt, hogy a király - aki erről szóló levelét (1. 697. szám) vele küldte el - hazaért Mo.-ra. A királyné megígéri, hogy az adományt fiával is megerősítteti, ha pedig ezt nem tudja elérni, egy másik, hasonló birtokadomány kieszközlésével fogja kárpótolni Miklóst. D. Posonii, in fe. undecim milium virg., a. d. 1350.

E.: Dl. 98 186. (Bírósági lt.-akból. Tabula provincialis. Acta post advocatos.) Hátlapján piros viaszba nyomott kerek pecsét töredéke, s a pecsét alatt commissio propria regine feljegyzés látható.

K.: 698. 1350. okt. 21. Pozsony

699. 1350. okt. 21.

A budai kápt. e. az apácák Bekasmeger-i jobbágyainak villicus-a: Fabus, valamint Zeel (diet.) Mihály, továbbá a Pylis-i apát jobbágya: Péter fia: János, ill. a néhai István mr. jobbágyainak villicus-a: Demeter fia: János, s még István fia: Péter, nemkülönben a budai kápt. jobbágyainak villicus-a: Antal fia: István, végezetül Miklós fia: Péter Bekasmeger-i hospes-ek előadják, hogy Hosszú (Longus) Salamon budavári zsidó 10 ft. és halmozódó kamatai miatt az apácák Bekasmeger-i jobbágya, István ellen pert indított annak bírája e. Fabus villicus miután színe e. Salamon ismertette keresetét, a közösség, illetve a bírtok szokásjogának megfelelően határnapot tűzött ki István számára a válaszadásra azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban meg nem jelenő felet pervesztesnek nyilvánítják. Ezután István törvényesen megjelent a villicus e., Salamon azonban 2 további idézést követően sem jelent meg, és nem is képviseltette magát, ezért a villicus és bírótársai a város (civitas) szokásjogának megfelelően Salamont pervesztesnek nyilvánították Istvánnal szemben, míg utóbbit felmentették a további vádak alól. A kápt. e. megjelentek azt is kinyilvánították, hogy az idézés kapcsán hatalmaskodva eljáró Salamon zsidó e viselkedésével több mint 4 ft. kárt okozott Istvánnak. D. V. f. prox. p. fe. B. Luce ev., a. d. 1350.

E.: Dl. 29 685. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. Gyulafehérvári kápt. országos lt. Cista comitatuum. Máramaros 5. 13.) Hátlapján későbbi kezekkel írott tárgymegjelölések, valamint mandorla alakú pecsét szalagjai és körvonalai látszanak.

384