Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
Harmadszor, a király készen áll arra, hogy a pápa hozzá küldött fegyveres serviens-e, Jorius fia Károly révén tárgyalásokat folytasson az említett ház tagjainak szabadon bocsátásáról. Negyedszer, a király csodálkozását fejezte ki afölött is, hogy a pápa az említett királynét, aki azóta a Szt. Székhez járult, beengedte a római curia-ba, vele szemben jóindulattal van, holott őt a király férjgyilkosnak tartja a merénylet összes résztvevőjének vallomása alapján. Ötödszöre és egyben utoljára a követek kérték, a pápa erősítse meg a királyt az említett királyság birtokában, mivel ő mindig is kész ennek élén az egyházat szolgálni elődeinek módjára. Mindezekre a pápa érett megfontolást követően Hugo, Szt. Lőrincről és Damasius-ról címezett presbiter és Guillelmus, Szűz Mária Cosmedin-i diakónusa, kardinálisok jelenlétében a következőképpen válaszolt. Először, a királynak nincs mit csodálkoznia azon, hogy bevonulása a pápa rosszallását váltotta ki, mivel királynak nem lett volna szabad az említett királyságba erőszakkal behatolnia, az említett királyságban a hatalom az egyházat illeti, tehát az igazságszolgáltatás is az egyház feladata, és nem a királyé. így a királynak azon sincs mit csodálkoznia, hogy a pápa a királynét és a főembereket kivette Bertrandus c. joghatósága alól, nehogy a c. - aki a királyné alattvalója és vazallusa volt - ne merészeljen vele szemben igazságot szolgáltatni. A pápa azt is közölte a követekkel, hogy ő nem tiltotta meg [I.] Lajos király számára a belépést az említett királyságba, noha az a dolgok természetéből adódóan az az egyházhoz tartozik. A királyné András király megölése miatt nem ítéltetett el, és nem is vallotta azt be, tehát a királyt nem illeti meg az említett királyság. Ha királyné bűne bebizonyosodna, a királyság akkor is az egyházat, v. az említett királyné rokonait illetné. Ha a király az említett királyságot VIII. Bonifác pápa nyilatkozatából következően magának kívánja megszerezni, azt a pápa mint bíró színe e. teheti meg. Másodszorra, úgy válaszol, hogy Durazzói Károly megöletése miatt joggal fel van háborodva, mivel a vele szembeni igazságtétel nem [I.] Lajos király joghatósága alá tartozik, megöletése a pápa és az egyház súlyos séremét jelenti, lévén, hogy semmi sem bizonyítja bünrészeségét. A feltételezett bűnösök elfogására éppen az ő jóvoltából kerülhetett sor, ő maga pedig fegyvertelenül járult [I.] Lajos király színe elé. Harmadszorra, a pápa megkérdezte a követeket, hogy a király milyen biztosítékokat kér a nápolyi királyság főembereinek szabadon bocsátása fejében, mire Miklós választott [püpök] úgy válaszolt, hogy a királynak semmiféle biztosíték nem elegendő, amennyiben az említett főemberek visszatérhetnek a nápolyi királyságba. A pápa kifejezte reményét, hogy az említettek kiszabadítása ügyében a legatus mind [IV.] Károly római király, mind mások segítsége révén eredményt ér el. Negyedszerre, a pápa közölte a követekkel, hogy az említett királyné a pápa akarata ellenére jött el a pápai curia-ba, ő követei és levelei révén próbálta ennek ellenkezőjére rávenni, és amikor ezt nem sikerült elérnie, Guido-t és a néhai Péter 121
