Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

Reg.: K. szerint Suppl. Clem. VI. tóm. 17. föl. 208. K.: Reg. Suppl. 1/2. 203. (417. szám).

217. 1349. márc. 22.

A budai egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H): Theutos ajtónállómr. ügyeire vonatkozó általános érvényű nyílt megbízólevelének (1. 156. szám) értelmében Inche-i Miklós fia István királyi ember társaságában kórusának clericus-át, Jánost küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy márc. 10-én (f. III. prox. p. domin. Remin. prox. preteritam) Ormand-i Denyperus fia István fiait: Kozmát és Istvánt, továbbá Kuesd-i Máté fia Domokost és Budmer-i Mihály fia Pált birtokrészükön megidézték Theutos mr. ellenében ápr. 19-re (ad oct. fe. Pasce d. prox. futuri) a király jelenléte elé. D. 13. die termini premisse citationis, a. d. 1349.

E.: DI. 76 919. (Zichy cs. zsélyi It. 211. B. 319.) Szakadozott és vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, bal szélén más egykorú kéz írásával aug. 1-jére történő halasztásra utaló feljegyzés, mandorla alakú zárópecsét töredékei.

K.: Z. II. 360. (250. szám).

R.: Z. VII/1. 125.

218. 1349. márc. 23. Avignon

[VI. Kelemen pápa] értesíti Guido kardinálist, Szt. Cecíliáról címzett presbiter-t, a Szt. Szék legatus-át: [I.] Lajos király (V) követei, Miklós választott nyitrai püspök és György Heweswar m.-i c. színe elé járultak, és bemutatták uruk alábbiakat tartalmazó levelét. Először is a király csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a pápát nyugtalanította a királynak a nápolyi királyságba pápai hozzájárulás nélkül történő bevonulása, mivel azt a pápa neki nem tiltotta meg, és ő oda nem az anyaszentegyház ellenére vonult be, hanem testvére, András nápolyi király halálának megtorlása céljából. A pápa ugyan írásos parancsba adta Bertrandus Baucius Caucosus hegyi c.-nek, a világi ügyekben megbízott ügyvivőjének, hogy a gyilkosság ügyében végezzen vizsgálatot és a bűnösöket megfelelően büntesse meg. O azonban Johanna nápolyi királynét az összeeskövés kitervelőjének és férjgyilkosnak tartotta, a pápa pedig a szicíliai ház más tagjait az igazságszolgáltatás, ill. az említett c. joghatósága alól mentesítette. Másodszor, a király azon is csodálkozott, hogy tudomása szerint a pápa neheztel rá a néhai Károly durazzói herceg halála miatt, akit pedig a király jogszerint ítélt el, lévén, hogy annak tudomása volt a nápolyi király elleni merényletről, a magyar király megölését is megparancsolta annak Nápolyba való bevonulásakor. 120