Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

hogy az említett birtokokat összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal Sous (dict.) Péter és László mr.-eknek adja örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, Miklós fia Denk mr.-re pedig örök hallgatást parancsol. Ennek megerősítésére Péter és László mr.-eknek autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. Bude, 12. die termini reportationis seriei prenotate, a. d. 1347. E.: 1. Dl. 57 323. (Soós cs. lt. 123.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán 16. és 18. sz.-i kezek írásával tartalom-megjelölés. A hártyán vörös zsinóron természetes színű, pajzs alakú, kissé sérült fűggőpecsét. 2. ue. jelzet alatt (Soós cs. lt. 124.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával rövid tartalom-megjelölés. A hártyáról vörös-zöld zsinóron függött, pajzs alakú pecsétjének töredéke leszakadva a borítékban. (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) Má.: Dl. 74 672. (Dessewffy cs. grófi ágának lt. M. 7.) (1776. jún. 2-i hiteles Má.-ban.) K.: AO. V. 53-62. (26. szám) (kihagyásokkal). (IV. László király említett oklevelét 1. Reg. Arp. 3350. és 3351. szám; I. Károly király ezt átíró oklevelét 1. Anjou-okit. X. 27. szám; V. István király oklevelét 1. Reg. Aip. 2294. szám.) 414. 1347. máj. 12. Buda Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: saját korábbi oklevelének (1. 358. szám) megfelelően Enereh-i András fia István özvegye, most Kald-i Miklós fia Péter felesége, Erzsébet úrasszony alperes Tyak-i János fia Péter felperes ellenében máj. l-jén (in presentibus oct. fe. B. Georgii mart.) a Zala m.-i Dyrus birtok felét - amelyet János fia Péter saját örökölt birtokának mondva azt az országbíró és a vasvári egyház kápt.-jának oklevele értelmében visszafoglalt - illetően be kellett mutatni okleveleit. A határnapon János fia Péter megjelent az országbíró színe e., a szintén személyesen jelen levő özvegy 3 oklevelet mutatott be, az egyik a vasvári egyház kápt.-jának 1292. évi (a. ab incarn. d. 1292.) privilégiuma, a másik e kápt. saját pecsétfője alatt visszazárt oklevele, a harmadik pedig a Jurle-i egyház konv.-jének 1338. okt. 28-i (in a. d. 1338., in die fe. BB. Simonis et Jude ap.) privilégiuma. Az oklevelek elolvasása után az országbíró háromszor megkérdezte János fia Pétert, hogy elődei a Márton fia Myke által felesége, Jolenth úrasszony részére tett adomány ideje óta birtokolták-e Dyrus birtok felét, v. indítottak-e annak elfoglalása miatt Márton fia Myke v. András fia István, Erzsébet úrasszony férje ellen pert, v. tettek-e tiltakozást, ill. tiltást, aki mindezekre nemlegesen válaszolt, bár a birtokfelet továbbra is saját örökölt birtokának mondta. Mivel az ország régi szokása és joga szerint a 32 éven át birtokolt nemesi, a 42 éven át bírt egyházi, és a 100 éven át bírt királyi birtokot az említett időtartamok letelte után perrel nem lehet követelni, Jolenth úrasszony és Márton [!] (D: András) fia István, majd felesége, Erzsébet úraszszony viszont az említett Dyrus birtok felét 55 évig békésen birtokolták az említett oklevelek értelmében. Az országbíró a vele együtt törvény széket tartó Csanád