Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

ra. Hívják össze a szomszédokat, válasszák el a Szt. Lélek-egyház birtokát Jeneu és Gerla birtokoktól, majd pedig Jeneu vár birtokát Abraam és testvérei Mortunteluke birtokától, továbbá állítsanak új határjeleket. A király minderről írásos jelentést kér. D. Bude, sabb. prox. p. fe. Asc. d., a. eiusdem 1347. Á.: a 482. számú oklevélben. K.: Bánffy I. 142-143. (122. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 357-358. (524. szám) (K. alapján) (román nyelvű). 410. 1347. máj. 12. A Kapornuk-i konv. 1347. máj. 12-i (sabb. prox. p. fe. Asc. d., a. eiusdem 1347.) privilegiális oklevele szerint a konv. színe e. megjelenve egyik részről Cheh-i Ambrus fia László fia János és cognatus-a, Ogh-i Péter fia Kernen, másik részről János gener-e, László fia Jakab, János előadta, hogy örökölt birtokából egy földrészt az oklevélben részletezett határokkal és feltételek mellett Jakabnak ad - akárcsak előbb apja, László is megtette -, továbbá neki adja az Egry birtok felől fekvő Kyzyn birtokának felét is összes haszonvételeivel, örök birtoklásra. Tá.: 1. Kont Miklós nádor, 1360. dec. 2. Dl. 94 930. (Bittó cs. lt. 5.) 2. ua. GYMSML. Sopron. Sopron vm. 4508. (Df. 264 727.) K.:411. 1347. máj. 12. A [székes-]fehérvári egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Rátolt nb. Baldinus fia Lőrinc fia János mr. nemes elmondja, hogy a Balatin mellett, Zala m.-ben Polaznuk ~ Poluznuk falu mellett levő Zaah nevű örökölt birtokrészét 1347-ben (in a. d. 1347.) királyi ember által, a [székes-]fehérvári kápt. tanúságtétele mellett, hj.-t követően vissza akarta venni a veszprémi kápt.-tói és a Beel-i apáttól. Mivel a fentiek az iktatásnak ellene mondtak, ezért az ügy a király jelenléte elé került. Mivel azonban János mr. megtudta, hogy Zaah, más néven Baldunberky birtok a kápt.-t és az apátot illeti, minthogy az a kápt. Poluznuk és Chopok birtokainak határain belül fekszik, és neki abban nincs joga, ezért azt összes haszonvételeivel és tartozékaival a fentieknek iktatja. Ennek megerősítésére a kápt. memorialis pecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. 3. die fe. Asc. d., a. eiusdem 1347. E.: BFL. 383. Konv.-i lt. Capsarium 50. B. 5. (Df. 207 189.) K.: HO. III. 155-156. (125. szám); P. I. 324. (59. szám).