Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

birtokokon levők) kétharmada Lampert mesternek mint bírónak, egyharmada pedig Dousa nádornak mint felperesnek jutott, miként ez Lampert (királyi privilégiummal megerősített) privilegiális oklevelében szerepel, de végül a király más privilégiuma szerint László minden birtoka jog szerint teljesen a király kezére háramlott, s mivel e törvényes eljárások azelőtt kezdődtek, hogy nevezettek hűtlenségbe estek, és mivel a hívei: Rophayn bán és Dousa nádor által megkezdett perekkel szembemenni a király számára nem tűnt méltá­nyosnak, ezen eljárásokat nem akarta akadályozni, de ha a jövőben ezen bírói eljárás ürügyén e hűtlenek és főleg László utódai e birtokokra jogot formálná­nak bármely bíró előtt, ennek lehetőségét érvénytelenítette; ezután a királyi kegy (mivel miként az érdemteleneket királyi bosszúval kell büntetni, úgy az érdemeseket a királyi viszonzás jótéteményével jutalmazni) figyelembe véve azt a sérthetetlen és tiszta odaadást, amit néhai Farkas mester fia: Tamás erdé­lyi vajda, Zonuk-i comes a királyi felség és annak Szent Koronája (dyadema) felé állandóan tanúsított, s megfontolva folyamatos fáradozásait és szolgálata­it, amiket serdülőkora (adolescencia) óta Károlynak és országának különböző hadjáratokban és feladatokban vére hullásával folyamatosan tett a király kor­mányzata és méltósága felemelése, az ország (res publica) újraegyesítése, gyarapítása és a béke megújítása érdekében, ezek viszonzásául, és óhajtva őt saját királyi kedvezésének és kegyének (benignitas) teljességében megtartani, valamint Tamás kérésére ezen hűtlenek és László összes említett birtokát, amik a királyi adományozási jogkörhöz háramlottak jog szerint, minden ha­szonvétellel (művelt és nem müveit földek, rétek, kaszálók, erdők, berkek, vizek, egyházak kegyúri jogai) és joggal, régi határaik alatt Tamás vajdának és örököseinek adományozta a főpapok és bárók tanácsával, e birtokok teljes jogát és tulajdonát Tamásra és örököseire ruházva. Ezen oklevelet megtekint­ve Dávid bemutatta az egri káptalan oklevelét (/. Anjou-oklt. V. 918. szám), miszerint János fia: Sámuel 1320. okt. 6-án (a. d. 1320., in fe. Demetrii) a káptalan előtt tiltakozott, hogy Máté nádor a seregével rá és frater-eire törve javaikat elvette, a Gyungyus-on levő egyházukat feltörve az ott elhelyezett javakat (rés scriniales) és okleveleket elvitte, és őket a familia-jukkal együtt fogolyként elhurcolta. Majd bemutatta az egri káptalan 1322. aug. 8-án ki­adott, az uralkodónak szóló jelentését (/. Anjou-oklt. VI. 730. szám), miszerint megkapva a király parancslevelét, Tarcha-i Iwanka fia: Pállal kiküldték tanú­ságul Bertalan mestert, akik aug. 6-án (f. VI. an. quind. Jacobi) Gyungyus birtokra menve Sámuel részét 3 egyenlő részre osztották haszonvételeivel, két részt Bartaleus házától kezdve a falu végéig kelet felé Sámuel fiainak: Péter­nek és Dávidnak, a harmadik részt egy nagy ároktól (fossatum) kezdve Bartaleus házáig és azzal együtt Wz comes-nek és Jánosnak (Lampert mester és Dósa nádor személyében) iktatták, továbbá Lampertnek és Dosa-nak iktat­ták Bene birtok felét, Noguth, Sadan és Jenew birtokok harmadát és Sámuel más birtokai harmadát is. Dávid bemutatta továbbá Károly király 1333. máj. 96

Next

/
Thumbnails
Contents