Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

birtokokon levők) kétharmada Lampert mesternek mint bírónak, egyharmada pedig Dousa nádornak mint felperesnek jutott, miként ez Lampert (királyi privilégiummal megerősített) privilegiális oklevelében szerepel, de végül a király más privilégiuma szerint László minden birtoka jog szerint teljesen a király kezére háramlott, s mivel e törvényes eljárások azelőtt kezdődtek, hogy nevezettek hűtlenségbe estek, és mivel a hívei: Rophayn bán és Dousa nádor által megkezdett perekkel szembemenni a király számára nem tűnt méltányosnak, ezen eljárásokat nem akarta akadályozni, de ha a jövőben ezen bírói eljárás ürügyén e hűtlenek és főleg László utódai e birtokokra jogot formálnának bármely bíró előtt, ennek lehetőségét érvénytelenítette; ezután a királyi kegy (mivel miként az érdemteleneket királyi bosszúval kell büntetni, úgy az érdemeseket a királyi viszonzás jótéteményével jutalmazni) figyelembe véve azt a sérthetetlen és tiszta odaadást, amit néhai Farkas mester fia: Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i comes a királyi felség és annak Szent Koronája (dyadema) felé állandóan tanúsított, s megfontolva folyamatos fáradozásait és szolgálatait, amiket serdülőkora (adolescencia) óta Károlynak és országának különböző hadjáratokban és feladatokban vére hullásával folyamatosan tett a király kormányzata és méltósága felemelése, az ország (res publica) újraegyesítése, gyarapítása és a béke megújítása érdekében, ezek viszonzásául, és óhajtva őt saját királyi kedvezésének és kegyének (benignitas) teljességében megtartani, valamint Tamás kérésére ezen hűtlenek és László összes említett birtokát, amik a királyi adományozási jogkörhöz háramlottak jog szerint, minden haszonvétellel (művelt és nem müveit földek, rétek, kaszálók, erdők, berkek, vizek, egyházak kegyúri jogai) és joggal, régi határaik alatt Tamás vajdának és örököseinek adományozta a főpapok és bárók tanácsával, e birtokok teljes jogát és tulajdonát Tamásra és örököseire ruházva. Ezen oklevelet megtekintve Dávid bemutatta az egri káptalan oklevelét (/. Anjou-oklt. V. 918. szám), miszerint János fia: Sámuel 1320. okt. 6-án (a. d. 1320., in fe. Demetrii) a káptalan előtt tiltakozott, hogy Máté nádor a seregével rá és frater-eire törve javaikat elvette, a Gyungyus-on levő egyházukat feltörve az ott elhelyezett javakat (rés scriniales) és okleveleket elvitte, és őket a familia-jukkal együtt fogolyként elhurcolta. Majd bemutatta az egri káptalan 1322. aug. 8-án kiadott, az uralkodónak szóló jelentését (/. Anjou-oklt. VI. 730. szám), miszerint megkapva a király parancslevelét, Tarcha-i Iwanka fia: Pállal kiküldték tanúságul Bertalan mestert, akik aug. 6-án (f. VI. an. quind. Jacobi) Gyungyus birtokra menve Sámuel részét 3 egyenlő részre osztották haszonvételeivel, két részt Bartaleus házától kezdve a falu végéig kelet felé Sámuel fiainak: Péternek és Dávidnak, a harmadik részt egy nagy ároktól (fossatum) kezdve Bartaleus házáig és azzal együtt Wz comes-nek és Jánosnak (Lampert mester és Dósa nádor személyében) iktatták, továbbá Lampertnek és Dosa-nak iktatták Bene birtok felét, Noguth, Sadan és Jenew birtokok harmadát és Sámuel más birtokai harmadát is. Dávid bemutatta továbbá Károly király 1333. máj.

96