Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

tart arra a 20000 [!] magyar aranyforintra, amit bizonyos személyek egykor a velencei domonkos rendi perjelnél és konventnél helyeztek el, miként az erről kiadott oklevelek szólnak, ezért a klerikus a pápa nevében azt kérje ki és vegye át tőlük, ha szükséges, erre őket egyházi fenyítékkel kényszerítve. D. Avinione, 11. Kai. Febr., pápasága 4. évében. [1346.]

Reg.: ASV. Reg. Vat. Vol. 139. föl. 192r-v. nr. 827. (Df. 291 834.)

R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 2293. szám.

73.1346. febr. 1.

A Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanja előtt a Gumur megyei Chyknyk-i Benedek fiai: János és Péter mesterek megvallották, hogy a Chyknyk-en levő birtokrészükön, az Ohtyna, Rohfalua, Slauosfalua és másik Rohfalua birtokokon v. falvakban, a Chyknyk-től észak felé fekvő völgyben, továbbá a Chyknyk-hez tartozó Gench, Gachalkfalua, Tharfalua, Kewui, Nandraz és Wygne birtokokon (ezek mind Gumur megyében vannak és örökjogon illetik őket) ezen örök osztályt tették: a Chyknyk-i rész Ohtyna, Rohfalua, Slauosfalua és másik Rohfalua birtokokkal, a völggyel és minden tartozékkal Péternek és örököseinek, Gench, Gachalkfalua, Tharfalua, Kewui, Nandraz és Wygne birtokok pedig azon völggyel, amiben az utóbbi 4 birtok fekszik, és minden tartozékkal Jánosnak és örököseinek jutottak. A birtokokhoz tartozó erdőkben mindketten alapíthatnak falvakat és az erdőket benépesíthetik. Ha a tőlük elidegenített egyéb birtokokat visszaszerzik, azokat a mondott birtokokhoz csatolják, és mindezeket újraosztják, megőrizve azon állapotot, ha generacio-ik örök osztályt akarnának tenni velük. Erről a káptalan függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in vig. Purif. virg. glor., a. d. 1346. Arenga.

E.: Dl. 3817. (NRA. 1536. 99.) Alul chirographált (ABC). Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Kerek függőpecsét és zöld-vörös-sárga fonata. K.: AO. IV. 559-560^

74.1346. febr. 1.

1345. [!], die I. Febr., ind. 14. A velencei dózse és tanács határozata. Válaszoljanak Austria hercege követének, megköszönve a herceg jóakaratát, amit Velence felé tanúsít, és felvetésére azt felelik, hogy Velencének Magyaro. (H) királyával nincs semmilyen oka a nézeteltérésre, sőt a király felé speciális szeretetet és tiszteletet táplál, s ezt tette annak elődei felé is, főleg az apja és anyja: a királyné irányába. Velence továbbra is így akar lenni a királlyal, és őt speciális és tisztelt barátjának tartani. De ha a követ azt hallja, hogy a király54